45. Fejezet

A mai este különleges lesz. Díjátadóra megyünk. Vagyis egyenlőre csak a fiúkat kísérjük el. De a lényeg ugyan az. Rengeteg hírességgel leszünk körül véve. Jó, persze. Már sok mindenkivel találkoztunk, de akkor is egy élmény lesz ilyen közelségben lenni a sok sztárhoz.

-Liiiiz, mit vegyek fel?! Ötletem sincs! Segíííííííííts már! - kiáltott Sarah a szobájából.

***

Az este:

- Lányok, valamit nem mondtunk el. - kezdte Liam. - A legjobb banda díját ti fogjátok átadni! - mosolygott.
-Hooogy mi?! - ugráltunk. - Ez most komoly?! De hogy? Vagy miért? Nem számít! - ugrottunk a fiúk nyakába.
-Csak ügyesen! - kacsintott rám Harry.

Ma este különösen jól nézett ki. Hihetetlenül jól áll neki a szmoking. Eszméletlenül.

***

-És aki a legjobb bandának járó díjat átadja: Liz Hamilton és Sarah Nicols! - konferáltak fel minket.

Kissé bátortalanul, de elindultunk a színpad felé. Mosolyogtunk, a tömeg sikítozott. A hangulat fergeteges volt. Minden félelmünk elszállt. Felértünk a színpadra és körbenéztünk az óriási teremben. Mindenhol emberek.

A félelem újra visszatért. A legjobb taktikám a lámpaláz legyőzésére, ha mindenkit elképzelek fehérneműben.

Uhh, talán Steven Segalt nem kellett volna.- nevettem el magam.

-Jó estét! A mai este különleges! Mindannyian elegánsan felöltöztünk , próbáltuk legelőnyösebb arcunkat felvenni. Hogy miért?! A mai a díjak éjszakája. - a tömeg nevetett és tapsolt. Tehát nem lehetünk annyira bénák. - Nekünk jutott az a megtisztelő szerep, hogy átadjuk a legjobb bandának járó díjat. Teháát...- szerencsétlenkedtünk a borítékkal, de végül sikerült kinyitni, talán nem is keltett akkora feltűnést. - a díjat kapja, a ONE DIRECTION! - kiáltott mellettem Sarah.

A srácokra néztünk, akik már csoportos ölelést tartottak, aztán a színpad felé szaladtak. Harry felkapott és megpörgetett, Niall pedig megcsókolta Saraht. A tömeg 'húúúúúúúúúúú'-zott. Tessék. Érett felnőttek. Nevettem el magam.

***

-Nagyon ügyesek voltatok! - ölelt meg minket az átadó után Louis.
-Gratulálunk srácok! Megérdemeltétek! - öleltünk meg mindenkit.
-Mehet az afterparty? - vigyorgott Zayn.

A buli fergeteges volt. Hírességek mindenhol. Elég 'kicsinek' éreztem magam köztük. De félelmemet ellenhangsúlyozta, hogy mindenki kedves volt velünk. Gratuláltak és megöleltek minket. Rengeteg új kapcsolatra tettünk szert. Jól éreztük magunkat, azonban Sarah a kelleténél egy kicsit jobban. Sosem szokott inni, de most rendesen a pohár fenekére nézett. Már én éreztem kellemetlenül magam. Levette a cipőjét és úgy szaladgált az emberek között.

-Sarah ..- kaptam el a karját - most hazamegyünk. A kijárat felé ráncigáltam, próbáltam nem annyira feltűnően , de egy dülöngélő lány már magában feltűnő.
Nem akartam szólni Niallnek, nem kell, hogy így lássa. Fogtam egy taxit és betuszkoltam a hátsó ülésre. Útközben elaludt, így problémát jelentett a kiszállás is, mikor megérkeztünk. A sofőr készséges volt és segített felvinni az emeletre. Kifizettem a fuvart , majd Sarahhoz siettem, hogy megnézzem mi van vele.
Aludt. Mélyen. Levettem a cipőjét, majd betakartam, nehogy megfázzon.

***

Reggel mikor felébredtem, különös látvány fogadott.

http://vivatv-hu.mtvnimages.com/flipbook/1D-koncerten-megeshet-3.gif?width=245

-Te meg hogy kerülsz ide? - nevettem, hisz vicces látványt nyújtott a szöszi.
-Gondoltam besegítek a házimunkában. - mosolygott, majd folytatta a takarítást.
-Ezt tényleg nem kell, inkább együnk valamit, mert ééééhen halok. Szerencsések vagytok fiúk. El sem tudjátok hinni, hogy mennyit kell szenvednünk, hogy beleférjünk egy ruhába.
-El sem tudod hinni, hogy milyen nehéz ilyen rengeteget enni úgy, hogy látszódjon is valami. - vágott vissza.

Mindketten nevetésben törtünk ki, amitől Sarah felébredt. Kivánszorgott a konyhába és leült egy székre. Szörnyen festett. A haja kócos, szemei üvegesek, a szaga elviselhetetlen. Tipikus másnapos.
A látvány azonban nem taszította Niallt. Megölelte és csókolta barátnőjét. Nekem konkrétan a gyomrom kavargott.

***

Niall az egész napot nálunk töltötte. Jól elvoltunk, csak kár, hogy Harry nem tudott eljönni. Valami fontos elintéznivalója volt, de nem árulta el, hogy pontosan mi.

-Hííííííradó! - kiáltottam, hogy mind a nappaliba gyülekezzünk. Kíváncsi voltam, hogy mit mondanak a tegnap estéről. Talán mi is látszódunk a képernyőn valaki háta mögött, esetleg a fél arcunk vagy ilyesmi. Izgatottak voltunk. Sarah átölelt, de tudtam, hogy ő is kíváncsi.

Igazam volt. Szóba került a tegnap este, de nem pozitív értelemben. Mikor készítettek interjút Sarah-val?!

'- Nos, mi a véleményed Harry Styles és Liz Hamilton kapcsolatáról? - kérdezte a riporter.
-Kapcsolat?! Chhh....az egy nagy kamu. - röhögött Sarah. - csupán a szex miatt vannak együtt, mert az nagyon bejön nekik. Liz meg sem érdemel egy ilyen pasit, mint Harry! Szánalmas a csaj! El ne áruld senkinek, de Harry előtt még sosem csókolózott. - vihogott tovább.'

Kikapcsoltam a tévét. Fortyogott bennem a düh. Felálltam és egyenesen Sarahra néztem. Niall követte a példám.

-Megmagyaráznád?! - húztam fel a szemöldököm . Niall karba font kézzel állt mellettem. Látszott rajta, hogy nagyot csalódott.
-Én, én..nem is emlékszem erre. Ne haragudj Liz, csupán az alkohol hatása! Tudod, hogy nem mondanék ilyet, soha...
-Soha, józanul! - szakítottam félbe. - De tudod azt mondják, hogy a részeg ember az őszinte ember. Tehát neked ez a véleményed rólam és Harryről?! Normális vagy te?! Lejáratsz minket?!
-Azt hiszem..- szólt közbe Niall is - nekem nincs szükségem ilyen lányra, aki a saját barátait alázza és képtelen mértéket tartani.
-Te most szakítani akarsz velem?! - egy könnycsepp gördült ki szeméből.
-Már nem hatsz meg! - azzal az ajtó felé indult. - Liz, menjünk. Jobb lesz ha hozzánk költözöl egy időre! - majd felém nyújtotta a kabátom és már el is indult.
-Emberben ekkorát még sosem csalódtam! - vetettem még egy utolsó pillantást a volt legjobb barátnőmre.

***

Harry szemszöge:

A pofám leszakad. Ezt meg, hogy képzeli?! Csak a szex miatt illetve, hogy beszélhet így a saját barátnőjéről?!

A mobilomat kerestem, hogy felhívjam Lizt. Már biztos totál kivan. Nem veszi fel. Írok neki egy sms-t.

***

Niallel egy parkban üldögéltünk. Egyikünk sem szólalt meg. Mit is lehet mondani egy ilyen helyzetben?!
Sírni kezdtem. Pont tőle nem vártam volna, hogy így hátba szúr. Niall átölelt és vigasztalni próbált.

-Nem éri meg sírni! Legalább kiderült, hogy kit is tartottunk barátnak. Egy ilyen lányt a hátam közepére sem kívánok. Teljesen megvezetett mindenkit! Csupán azért barátkozott velünk, hogy ismertté váljon. Liz, te ennél sokkal jobb ember vagy! Egy szó sem igaz abból ami elhangzott. Harry igazán szeret és tudom, hogy te is őt. Jól működik 'az' a része is a kapcsolatotoknak?! Az még jobb! Nem csókolóztál még Harry előtt?! És aztán?! Nem nagy dolog. Fiatalok vagyunk! Emiatt ne keseregj! - szavai visszahozták az életkedvem. Nem is sejtettem, hogy ennyire aranyos srác.

Ekkor megcsörrent a mobilom. Üzenetem jött.

'Kicsim, látnom kell téged! Sarah bunkó volt, de mindketten tudjuk , hogy a kapcsolatunk több, mint testiség! Szeretlek Liz! Csak téged! Harry'

Az üzenetet olvasva elmosolyodtam.

-Mi az? Mit vigyorogsz? - nézett rám Niall, majd megmutattam neki is az sms-t.
-Kééét szerelmes pááár, mindig együtt jááááár....- énekelte.
-Na ezt most hagyd abba! - löktem meg egy picit.
-Kaja? - vigyorgott.
-Nando's? - emeltem meg a szemöldököm. E szó hallatán felugrott és egy gyors örömtáncot lejtett. Tipikus dinka.

44. Fejezet

-Ez komoly Harry?! - csak úgy ámuldoztam, mikor megláttam az óriási házat.
-Gyere csak be Baby, megmutatom az egészet! - fogta meg a kezemet és már húzott is maga után.

Gyönyörű volt a ház. Hatalmas és modern. Minden Harry ízlése szerint volt berendezve.

Nagyon aranyos volt, ahogy végig vezetett az összes szobán. Egy pillanatra sem engedte el a kezemet.

-Harry! - húztam magamhoz.Mellkasunk összeért, éreztem, ahogy zakatol a szíve. Elmosolyodtam. Beletúrtam a hajába és szemébe néztem.

Ajkai hihetetlenül csábítottak. Tökéletes volt. Nem tudtam uralkodni magamon, a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. Viszonozta. Karjait a derekam köré fonta és szorosan magához húzott. Éreztem izmos felsőtestét. Szenvedélyesen csókolt.

Combomnál fogva felemelt és az emelet felé indult. Meglepő ügyeséggel nyitotta ki lábával az ajtót, eközben egy percre sem váltak el ajkaink. Az ágy előtt azonban megállt és rám nézett.

-Mit szólnál ha felavatnánk? - mosolygott.
Hogyan tudnék ellenállni neki?! Ismét megcsókoltam, jelezve, hogy én is akarom. Ekkor óvatosan az ágyra helyezett, én pedig feljebb csúsztam, hogy közelebb kerülhessen hozzám.
Ajkaink csupán egy pillanatra váltak el, mikor levette a pólómat...

***

Csengettek.

-Valaki kinyitná? - kiáltott le az emeletről Zayn.
Liam felállt a kanapéról és az ajtó felé indult, majd kinyitotta. Egy feltünően csinos szőke lány állt az ajtóban.

-Szia, Perrie vagyok! Zayn itthon van? - kérdezte csilingelő hangon a lány.
-Hello, gyere csak be. Zayn az emeleten van. - ekkor szaladt le a lépcsőről.

-Heyy Kislány! - ölelte meg a lányt. - Mehetünk? - és már el is tűntek.

-Húú, ez fura volt. Visszatért a régi Zayn.

***

Harry karjaiban feküdtem. Nincs is ennél tökéletesebb érzés! Mélyen beszívtam az illatát. Ujjainkat összekulcsolta, majd felemelte és nézte a kezünket. Tökéletesen passzoltunk. Sosem gondoltam, hogy lehetek ennyire boldog. Harry minden, amire szükségem volt. Minden. Az életet jelentette számomra. Ekkor fölém hajolt.

-Liz, én szeretlek. Az elmúlt pár hétben átgondoltam mindent és rájöttem, hogy nélküled már képtelen lennék élni. Az életem része vagy, a másik felem. Szükségem van rád!- felém hajolt, hogy megcsókoljon...

-Kisfiaaam! - hallottam egy hangot  a háta mögül. Hirtelen elhajoltam, hogy megnézzem ki zavart meg minket. Egy nő és egy srác állt az ajtóban. Magamra húztam a takarót, hisz teljesen meztelenül voltam.

-Szia anya! és Hello Ed! - Harryre néztem, meg sem illetődött. Arca teljesen természetes volt. -Ti meg mit kerestek itt?
-A fiúk mondták, hogy most nézitek meg az első közös lakásotokat, és háát mi is köszönni akartunk és megismerni szíved hölgyét. - nézett rám.
-Anya, kimennétek egy kicsit, hogy fel tudjunk öltözni? Várjatok meg a nappaliban!
-Akkor lent találkozunk! - mosolygott rám a hölgy.

***

-Harry, ő anyukád?! - néztem rá. Zavarban voltam, hisz nem így akartam először találkozni szerelmem családjával. Kellemetlen helyzet volt. Vajon most mit gondolhat rólam?!
-Nyugi Baby, minden rendben lesz! - ölelt át.
-De mi van ha nem tetszem neki? - húzódtam el tőle. Ideges voltam. Ez jellemző rám.
-Kicsim- fogta meg a kezem Harry- olyan nincs! Én imádlak és meglátod, hogy a családom is imádni fog! Öltözzünk és menjünk le! - erősítésként megcsókolt. Az önbizalmam kezdett visszatérni.

***

-Anya, bemutatom Lizt! Liz, ő az édesanyám, Anne!
-Örülök, hogy megismerhetlek! Harry már sokat mesélt rólad! - ölelt meg Anne.
-Ohh, én is örülök! - egy mosolyt erőltettem az arcomra. A hideg is kirázott Harry anyukájától. Olyan megjátszottnak tűnt ez az egész szituáció.
-Kicsim, ez az ír vörös pedig Ed, a legjobb barátom!

***

Furcsán éreztem magam a délután folyamán. Eddel rengeteget beszélgettünk, gyerekkori történetekkel halmozott el, amiken jót nevettem. Azonban észrevettem, hogy Anne megvetéssel, sőt szinte undorral néz rám. Mit árthattam neki? Nem értettem a viselkedését. Tényleg nem.
Kicsit elhanyagolva éreztem magam. Harry egész délután az anyukájával beszélgetett.

Mikor Harry kiment a fürdőbe, Anne szúrós tekintettel nézett rám. Komolyan, még a hideg is kirázott.

-Anne.. - próbáltam megtörni a csendet - és hogy utaztatok?
-Na idefigyelj Liz! Nem érdekel, hogy a fiam mennyire kedvel téged, én azonban egy cseppet sem. Majdnem megölted és ezt sosem bocsátom meg neked! Szóval ha nem muszáj, kímélj meg a fárasztó kérdéseidtől és csak vigyorogj!
-De, én..
-Nincs semmi de! - szakított félbe. - Meglátod, Harry hamarabb szakítani fog veled, mint ...
-Mint?! - lépett be a nappaliba Ő. - Anya, te meg miről beszélsz?! - emelte fel a hangját, majd hozzám lépett és átölelt. - Liz a legjobb dolog az életemben és ha ezt nem tudod elfogadni, akkor kérlek menj el!
-Kisfiam, ezt nem teheted. Hidd el, nagyon meg fogod bánni! - mondta, majd felállt és a kijárat felé indult. Ott megállt egy pillanatra és visszanézett. - Nagyon szeretlek Harry, de nem értek egyet a döntéseddel...- azzal elviharzott. Ed is követte.

-Harry , én annyira sajnálom... nem szeretnek édesanyád és közéd állni. Talán jobb lenne, ha...
-Erre még csak ne is gondolj! NEM! Anya majd megbékél, csak le kell nyugodnia. Te viszont mindig is a részem maradsz és nem engedlek már el! Pláne most! Nem tetszik az új házunk? - mosolygott.

Mosolya, mint mindig, most is megnyugtatott. Van benne valami hihetetlenül ellenállhatatlan. Fejemet mellkasára hajtottam és átöleltem.

" Cause you, you've got this spell on me

I don't know what to believe
Kiss you once know I can't leave
Cause everything you do is magic
But everything you do is magic...'

43. Fejezet

Liz szemszöge:

Hova jutottam?! A szerelmemet lehet, hogy megöltem. Justin miatt képes voltam rátámadni Harryre?! Egy szörnyeteg vagyok! Talán sosem látom többé azt a gyönyörű zöld szempárat, a tökéletes mosolyát és a gödröcskéket...sosem mondhatom már el neki, hogy mennyire szeretem. Minden tönkre tettem. Mi értelme élnem, ha a szerelmem már lehet, hogy feladta a küzdelmet?!

Minden egyes vágás boldoggá tett. Ahogy folyt a vérem, éreztem, hogy szédülök. Fejemet a padlóra hajtottam és éreztem, ahogy elnyom az álom. Végtagjaim elzsibbadtak, forgott körülettem a világ. Érzékszerveim eltompultak. Látásom elgyengült, csupán hangokat érzékeltem. Édes fájdalom.

-Liiiiiiiiz! - eltorzult hangokat hallottam. Valaki a nevem kiáltja. Ekkor több kar érintését éreztem a testemen. Az elmémet sötétség borította el. Mindennek vége.

***

-Hol van Liz?
-Mr. Styles, kérem értse meg, hogy pihennie kell! Nem szabad felkelnie az ágyból! - hangzott a nővér utasítása.

-Harry, beszélnünk kell!
-Mi a baj Sarah? - a hangja aggodalommal teli, hihetetlenül fáradtnak és kisírtnak tűnt. - Megijesztesz Sarah! Mondd már!

Kezeit tördelte és a padlót nézte. Zavartnak tűnt.

-Liz..- kezdte.
-Mi van vele?! Mondd már! 
-Majdnem megölte magát.-  mindent részletesen elmesélt ami az elmúlt pár napban történt. Szavai rosszul érintettek. Fájt végig hallgatnom, hogy mi történt a szerelmemmel. Azonnal látni akartam!
Kiugrottam az ágybólés az ajtó felé indultam, de a többiek megállítottak.

-Engedjetek, látnom kell!

***

Csak néztem, ahogy fekszik az ágyban. Annyira törött és meggyötört. Át akartam ölelni és csak mellette lenni. Fogtam a kezét és az ágya mellett ültem.
Csak néztem. Képtelen vagyok felfogni, hogy ezt tette magával miattam. Miattam.

-Térj magadhoz Kicsim! Nem hagyhatsz magamra, te vagy az életem! - fejemet testére hajtottam és csak sírtam. Borzasztóan fájt így látni őt.
-Ha...Har...Harry.
-Kicsim, itt vagyok! - szorítottam meg a kezét. Szemeit nyitogatta, majd egyenesen rám nézett. Még ilyen állapotban is gyönyörű. Elmerültem arca tökéletességében.

-Harry, te felébredtél?
-Kicsim, hogy tehetted ezt?! Annyira szeretlek, hogy az már fáj!
-Harry, annyira...
-Örökké együtt! Hozzám tartozol , minket senki sem választhat el!

***

2 hét telt el. Ez idő alatt sikeresen felépültünk. Egy kórteremben feküdtünk Harryvel. Úgy érzem, hogy most nagyon közel kerültünk egymáshoz. Sikerült megbeszélnünk mindent. Justint és a szakításunk valós okát. Rájöttünk, hogy sokkal jobban szeretjük egymást annál, mint hogy ilyen apróságok miatt elváljunk. Nem bírnánk ki egymás nélkül.

-Srááááácok! - rohant be a kórterembe Sarah és Niall és Lou és Liam . - A doki azt mondta, hogy ma már hazajöhettek! - ugrott az ágyunkra Lou.
-Nyugi Louuu! - nevettünk.

***

-Véééégre! Már alig várom, hogy hazaérjünk! - fogta meg a kezemet Harry.

Az elmúlt két hétben minden percet együtt töltöttünk. Persze kórházban voltunk, de a lényeg, hogy együtt.
Közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha.

-Liz! - nézett rá a karomra Harry. Arcizmai megfeszültek, szemei bánatosak voltak. - Nagyon kérlek, többet ne tedd ezt magaddal! Mindennél jobban szeretlek és nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!

Zavarban voltam. A padlót bámultam, ekkor Harry felemelte az államat, így egymás szemébe néztünk. Arcát fürkésztem, hogy leolvassam vajon mire is gondolhat.
-Harry, én bántottalak. Majdnem megöltelek...- arcomon legördült egy könnycsepp.
-Ezt ne is kezd el! Igazából büszke vagyok rád! Legalább tudod mit kell tenni, ha valaki hozzádér! - mosolygott rám . Mosolya őszintének tűnt. - Kicsim, felejtsük el ezt az egészet! A lényeg, hogy együtt vagyunk! - Megfogta a kezemet és ujjainkat összekulcsolta. A szemembe nézett, majd ajkait az enyémre tapasztotta.

-Sráááácok, menjetek szobára! - röhögött Lou.

Belemosolyogtam a csókba. Harry az arcomat nézte és mosolygott. Gödröcskéi megjelentek.
-Te is arra vágysz, amire én? - kérdezte, majd átkarolta a derekam és a szobája felé vezetett.

-Ne tegyetek olyat, amit én nem! - kiáltotta utánunk Niall.

Mindenki elnevette magát. Kellemetlen helyzet volt, de mi nem figyeltünk rájuk, csak mentünk tovább az emeletre.
Harry szobája előtt megálltunk, majd egymásra néztünk. Végül pedig benyitottunk és az ágy felé sétáltunk.

-Minden vágyam egy forró fürdő és egy hatalmas alvás! - néztem Harryre.
-Ezért imádlak Baby, mindig tudod, hogy mit akarok! - kacsintott rám és már el is indult a fürdőbe, hogy megengedje a vizet.

***

Sarah szemszöge:

-Milyen gyorsan eltűntek! - vihogott Lou.
-Olyan jó , hogy végre újra együtt vannak és egészségesek!
-Szerintem minden baj okozója az volt, hogy szakítottak. Ha Harry nem dobja ki, akkor nem került volna kómába és Liz sem vágta volna fel az ereit. - mentettem barátnőmet.
-Mindenről az a hülye liba tehet! - csatlakozott be a beszélgetésbe Zayn, aki eddig csöndben ült a kanapén.
-Te meg miről beszélsz?! - felugrottam a székemről és a srác felé szaladtam. Esküszöm megütöm, én most tényleg megütöm! Hatalmas lendülettel szaladtam felé, de mikor felemeltem a karom, ő elkapta és magához szorított.
Szorítása fájt. Éreztem , ahogy remeg a dühtől. Ez kicsit ijesztő volt.
-Na ide figyelj Kislány! Sose emelj rám kezet! - szorított meg mégjobban.
-Vedd le róla a kezed! - tornyosult fölé Niall. Sajnos a szöszi nem nyújtott valami ijesztő látványt, hisz maximum olyan veszélyes, mint egy baby pingvin, de hihetetlenül jól esett, hogy a barátom kiállt mellettem.

***

Ruháimat a földre dobtam és bemásztam a kádba. Nincs is jobb, mint egy forró fürdő, ami eltereli a gondolataimat. Fáj mindenem, de legalább már itthon vagyok. Mióta kiköltöztem Londonba, minden időmet itt töltöttem. Ez a ház az otthonom. Itt vannak a barátaim és a szerelmem. Az otthonom. Elmerültem gondolataimban, mikor egy izmos kéz maszírozását éreztem a vállaimon.
-Ummm. Ez nagyon jó! - élveztem a kényeztetést.
Apró csókokkal borította a nyakamat, majd átölelt. Karjaiban újra biztonságban éreztem magam. Közelebb húztam , hogy jobban érezhessem. Ledobta ruháit és bemászott hozzám a kádba. Még mindig zavarba jöttem mikor meztelenül láttam.
-Imádom, hogy még mindig elpirulsz! - mondta karcos hangján, majd elmosolyodott.
-Kicsim, van egy meglepetésem...de előbb lenne egy kérdésem.
-Mi lenne az? - néztem rá értetlenül. Kíváncsi voltam.
-Szeretsz engem?
Ránéztem és csak mosolyogni tudtam. Arca tökéletes volt. Hogy mondhatnám el, hogy minden porcikáját szeretem?! Minden mozdulatát, minden szavát, mindent ami vele kapcsolatos. -Mindennél jobban! - csupán ennyit bírtam kinyögni. Ismét elmerültem tekintetében.
Elmosolyodott. Szerette fölényben érezni magát. De ezt is imádom benne, a magabiztosságát. Mindig tudha , hogy mit akar és azt meg is szerzi!
-Összeköltöznél velem? - kérdezte, miközben közelebb csúszott hozzám.
Ez a kérdés váratlanul ért, de tudtam a választ.
-Most csak viccelsz? Igeeeeen! - ugrottam a nyakába, ezzel kibillentve őt az egyensúlyából. Szerencsére sikerült megtámaszkodnia, így nem történt komoly baj. - Sajnálom Harry.- ismét zavarba jöttem.

42. Fejezet

' Az egykori sztárpár Liz Hamilton és Harry Styles jelenleg kórházban vannak. Forrásaink szerint a One Direction szívtiprója kómában fekszik, barátnőjét pedig bezárták az elmeosztályra. Vajon a fiatal hölgynek van valami köze egykori barátja állapotához? Úgyvél...'

-Kapcsolja ki! - utasítottam az ügyeletes nővért. Ezeknek semmi sem szent?! Ideges voltam. Harry állapota nem változott, Liz pedig egyre rosszabbul van. Ordít és sír. Dühöng. Megharapott 2 ápolót, ezért ismét el kellett altatni. Senki nem mehet be hozzá, nem is beszélhetünk vele.

Borzasztó érzés tudni, hogy ilyen közel vagyok hozzá, de nem tehetek semmit!
Niall, Zayn, Louis, Liam és én egész éjjel itt voltunk. Nem mozdultunk Harry szobája elől. A sajtó próbált bejutni, de az őröknek köszönhetően ezt megakadályoztuk.

***

-Haver, térj magadhoz! Nem hagyhatsz itt minket! Liz annyira szeret, hogy teljesen bekattant. Szó szerint. Harry, mindannyian kivagyunk ettől az állapottól...fáj titeket így látni. A vak is látja, hogy ti egymásnak lettetek teremtve. Abban a pillanatban mikor megláttátok egymást, már összeforrtatok. Ti együtt vagytok igazán önmagatok! Hallod, haver fel kell ébredned! Szükségünk van Rád!

***
Harry szemszöge:

Szörnyen fáj a fejem. Hol vagyok?! Miért nem mozdul a testem?! És miért látom saját magamat aludni?! És mit keresek egy kórházban?! Louis, haver! - kiáltottam. Nem hall. Miért nem hall engem?!
Ekkor egy fehér fényt láttam.
-Harry Styles, kómában vagy!
-Isten? Te vagy az? - kérdeztem hunyorogva, mert nem láttam jól a fénytől. - Meghaltam?
-Még nem jött el az időd! Ébredj fel, várnak a barátaid! És a szerelmed! Még egy esélyed van, tedd jobbá a saját és mások életét is! És Harry, sose add fel az álmaidat!

A fény eltűnt. A fejem borzasztóan fájt. Éreztem, de még nem láttam. Hangokat hallottam.
- Ébredj fel Haver! Te vagy a legjobb barátom! Liz megőrült a hiányodtól! Itt hagynál minket?! Ezt nem teheted velünk! - Lous hangját hallottam. Éreztem ahogy fogja a kezem. Ez a pár mondat felkavart. Mindenem fájt. Nem is fájt, hanem zsibbadt. Mintha 100 éve mozdulatlanul feküdnék.  A fények elhalványultak. Kezdtem észhez térni. Nem tudtam megszólalni, de valahogy jeleznem kell. Megszorítottam Louis kezét.

-Harry?! Hallasz engem?! Szorítsd meg a kezem ha értesz! - hallottam a  hangját. Feszültnek és izgatottnak tűnt. Újra összeszedtem minden erőmet és megszorítottam. Elfáradtam ettől a cselekvéstől. Izmaim merevek voltak, nehéz volt újra magamra találnom.

Hallottam, ahogy Lou kirohan a szobából. -Nőőőővér, valaki! Harry megmozdult! - kiáltotta, mire ismerős hangokat véltem felfedezni. Niall? Zayn? Liam? Sarah? és még idegenek.
Valaki megfogta a kezemet, majd a végtagjaimat kezdte masszírozni. Hihetetlenül fájt. Mintha eltörnék a csontjaim. Belül üvöltöttem, de nyilván ezt nem hallották.
-Harry?!
Vagy mégis?! Tehát már hallanak?!
-Harry, szólalj meg ha hallasz, kérlek! - ismertem fel Sarah hangját.
-Liz...hol..van..Liz? - levegőt alig kaptam, csupán ennyit tudtam mondani. Aztán kinyitottam a szemem.

A fény bántotta a szememet. Látásom még nem tisztult ki. Csak pislogni tudtam, így segítve magamon. Körbenéztem a szobában és megláttam a srácokat. Mindenki ott volt, kivéve Lizt. 

-Hol van Liz? - próbáltam újra, ezúttal már jobban sikerült. Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a szívemben. Tudtam, hogy valami baja esett. Fel akartam ülni, de lábaim még nem engedelmeskedtek. 

-Harry, úúúristen! Végre! - ölelt meg Louis. - Hogy vagy? Hogy érzed magad? Fáj valamid? - kérdései megrohamoztak, a fejem zúgni kezdett. Kezemet a fejemre tettem , úgy próbáltam tompítani a zajt. 

-Kérem most menjenek ki, a fiatalembernek most egy kis pihenésre van szüksége! Csoda, hogy ilyen hamar felébredt! - mondta a nővér. 

Nem értettem mi folyik itt. A fejem hihetetlenül zúg, képtelen voltam koncentrálni. Csak egy dolog járt a fejemben: Liz. Hol lehet?! 

-Nővér, kérem. - szólítottam meg. - Hol van a barátnőm? 

-Kérem Uram, most feküdjön le! Pihenni-e kell! 

***

-Beszélnünk kell Lizzel! Tudnia kell, hogy Harry felébredt , így talán helyreállna! - javasolta Niall. 

-Haver, én nem akarok találkozni vele, hisz Ő tehet arról, hogy Harry majdnem meghalt! - dühöngött Zayn. - Felőlem aztán meg is rohadhatna abban a gumiszobában! 

-Ez azért bunkóság! Te is tudod, hogy nem tehetett mást! - ugrottam elé. - Azért mert te vagy Zayn Malik, nem ítélkezhetsz mások felett! Honnan tudod, hogy Liz mit érez? Semmit nem tudsz! - már majdnem megütöttem, mikor Niall átölelt, így megakadályozta azt. 

-Egy szerencséd van Sarah: az, hogy lány vagy!- fenyegetett az ujjával Zayn. 

-Oooh, igen?! - kiszabadítottam a karom Niall ölelésből és minden erőmet összeszedve behúztam egyet neki. Baromira fájt, de megérdemelte. 

-Te hülye kis kurva! - üvöltötte miközben felém közeledett. Megijedtem , de nem mutattam. 

Niall elém állt védelmezően. 

-Ennyire gyáva vagy, hogy megütnél egy lányt? - Louis is Niall mellé állt. 

-Még ennyire sem tartalak, hogy kezet emeljek rád! - azzal a lendülettel hátat fordított és elrohant. 

-Srácok, menjünk beszéljünk Lizzel! - indultam el. 

***

-Elnézést, beszélnünk kell Liz Hamiltonnal! Nagyon fontos lenne! - álltam az egyik ápoló elé. 

-5 percet kapnak!  A hölgy jelenleg nyugtatók hatása alatt áll, ezáltal elég csendes. - majd elővette a szoba kulcsait és benyitott, mi utána indultunk. 2 ajtón kellett átmenni, hogy eljussunk Liz szobájába. A hely elég nyomott volt. Fehér gumifalak mindenhol. Ha azelőtt nem volt dilis Liz, ettől tuti bekattant. Az utolsó ajtót is kinyitotta és...

-Liiiiiiz! 

41. Fejezet

Az ujjaim elengedték az üveget, ami hangos csörömpöléssel földet ért és apró darabokra tört. Néztem a földön fekvő fiút, akit szeretek és sírtam.

-Harry, kelj fel kérlek! - próbálkoztam, de semmi. Meg sem mozdult. A kezemet vér borította. Megijedtem.
-Hívjanak már egy mentőt az Isten szerelmére! - üvöltötte Justin.

Ájult szerelmemre borultam és sírtam. Sosem bocsátom meg magamnak, ha valami baja lesz! Szemeim lecsukódtak...

-Arréb! Menjenek arréb! Hol van a sérült? - hallottam egy ismeretlen hangot. A képek elfolytak előttem, már csak hangfoszlányokat véltem felfedezni.
-A hölgy is megsérült?
-Elájult. - felismertem Justin hangját még utoljára, ezután elsötétült minden.

***

Fények cikáztak a fejemben. Zavartak. Kinyitottam a szemem. Hol vagyok?! Körülnéztem, ekkor villámcsapás szerűen bevillant minden.
-Harry! - ugrottam ki az ágyból.
-Nyugi Kislány, maradj csak itt! Nem örülnének az orvosok ha felkelnél!
-Lous! - ismertem fel a hangot. Még mindig elfolytak a képek , de már kezdett tisztulni.
-Hol van Harry?!
-Az intenzíven. Sok vért veszített és az üveg is rossz helyen találta el, ezáltal kómába került. - mondta lehajtott fejjel. Szeméből egy könnycsepp gördült ki.
-Neeeem! Az nem lehet! - kiugrottam az ágyból és már szaladtam is, de Lou visszahúzott.
-Nem kelhetsz fel! Feküdj vissza , nem lesz semmi baj! - próbált nyugtatni.
-Engedj el Louis! Látni akarom Harryt! - próbáltam kiszabadulni szorításából!
-Auu, Liz, te megharaptál?! - nézett rám Louis.
-ENGEDJ EL! Nem kérlek többször! - üvöltöttem. Teljesen elborult az agyam. Azonnal látni akartam Harryt! Az nem lehet, hogy kómába esett! Nem , ő nem...
Végre elengedte a karom és már szaladtam is. Kerestem az intenzívet. Minden kórterembe benyitottam, de Harryt nem találtam. Már majdnem feladtam, mikor egy testőrökkel védett szoba elé tévedtem. Ez ő lesz!
Odarohantam, de a két izomagy megállított.

-Kisasszony, ide nem mehet be! - figyelmeztettek.
-Liz Hamilton vagyok, Harry Styles barátnője! - mondtam, próbáltam hatást gyakorolni rájuk, ezért kihúztam magam.
-Az más, tessék! - álltak odébb. Féltem benyitni. Féltem, hogy mit látok. Végül megfogtam a kilincset és lenyomtam. A szobában csupán egyetlen ágy volt, amiben Harry feküdt. Feje teljesen be volt kötözve, alig lehetett felismerni. Azonnal odarohantam hozzá. Olyan törött volt..megfogtam a kezét, nem mozdult. Teljesen élettelen volt. Rázogattam, hogy felébredjen.

-Harry! Nem hagyhatsz itt! Ébredj fel!- de semmi.
-Liz, gyere! Hagyd most Harryt!- hirtelen ott termett Lou a testőrökkel.
-Nem megyek sehová! Ébredj fel! - ütögettem. Rángattam, de nem reagált.  -Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem! - ordítottam. - Nem teheted ezt! - ekkor felkapott Louis és kirángatott a szobából, de tovább őrjöngtem.
-Vissza akarok menni, engedj el! - Ne harapj Liz! Nyugodj meg!

Louis szemszöge:
-Nyugodj meg Liz, nem lesz semmi baj! - öleltem át szorosan, de ő csak kapálózott. Folyamatosan rugdosott. Erre felfigyeltek a folyosón lévő dokik is. Azonnal odarohant négy termetes ápoló és lefogták Lizt. Ez egyik egy hatalmas injekciót adott be neki, amitől mozdulatai lelassultak, végül elaludt.

Szörnyű volt így látni a barátaimat. Az egyik kómában, a másik pedig megőrült ettől a tudattól. Liz teljesen kikészült. Belenéztem a szemében és láttam a homályt, tekintete is tükrözte elmeállapotát.

-Hova viszik Lizt? - kérdeztem az egyik ápolót.
-Uram, a hölgy elméje elborult. Biztonságos helyre kell vinni, oda, ahol nem árthat másoknak , de legfőképp saját magának. - mondták, majd egy hordozható ágyra fektették és elindultak.
-Várjon! Ezt most nem mondja komolyan?! Egy gumiszobába akarják zárni?! - dühös voltam. Ezt nem tehetik. Liz csupán kiakadt, ami érthető is, de ez azért túlzás.
-Uram, a hölgy megharapta. Az elméje sérült, kárt tehet saját magában és környezetében is. Ne aggódjon, nem lesz semmi baja . Egy kis pihenés után rendbe jön!

***

-Ezt nem hiszem el! Kicsim öltözz fel azonnal, a kórházba kell mennünk! - szólt Niall. A hangja feszült volt, arcizmai megfeszültek.
-Mi történt?! - kérdeztem.
-Majd a kocsiban, siess!
Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és összeszedtem a cuccaimat. A cipőmet fel sem húztam , nem akartam még azzal is bajlódni. Már rohantunk is a kocsi felé. Niall léptei felgyorsultak.

-Harry és Liz... - kezdte.
-Mi?! Mi történt?! - ideges lettem.
-Kórházban vannak. Harry kómában, Lizt pedig egy gumiszobába zárták, mert elborult az elméje.

A szívem hirtelen zakatolni kezdett. A világ forgott velem. Képtelen voltam feldolgozni. A barátnőm és a barátom kórházban?!
Niall a gázra lépett, minél hamarabb barátaink mellett akartunk lenni. Tudnunk kellett, hogy mi is történt.

***

-Louis! - a folyosón Louis ült összeroskadva, azonnal odarohantunk. - mi történt?! - kérdeztük egyszerre.
Részletesen elmesélte az éjszaka történéseit. Justin és Liz csókjától kezdve, az üvegig. Aztán, hogy Liz megharapta, ezért gumiszobába zárták. Könnyekkel telt meg a szemem. A falnak dőltem, majd lábaim felmondták a szolgálatot. Lecsúsztam és átkaroltam térdeim.
-Kicsim - guggolt le mellém Niall- nem lesz semmi baj. Harry hamarosan felébred, Liz pedig kikerül arról a helyről. - átölelt, de ez most nem segített. Csak sírni tudtam. Képtelen vagyok elhinni.

40. Fejezet

-Eljössz velem este a Lakers meccsre? - kérdezte Justin.
Mostanában egyre több időt töltöttünk együtt. Imádok vele lenni. Jól szórakozunk. A videóklip után persze összeboronáltak minket, de ez nem zavar. Mi tudjuk az igazságot és ez a lényeg.

-Lakers? Persze, szívesen! - válaszoltam.

Már vagy egy órája Skypeoltunk Justinnal, mikor Sarah lépett be a szobámba. Ő hatalmas Justin rajongó, de eddig még nem mutattam be őket egymásnak. Arra gondoltam, hogy majd este felhívom pár percre és majd akkor, de S már megint megelőzött.

-Liz, bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón. Olyan aranyos volt, mint egy kölyökkutyus.
-Persze, mizu? - kérdeztem. Észrevettem, hogy a gépet bámulja és képtelen megszólalni. Lefagyott.
-Justin, ő itt Sarah, a legjobb barátnőm. Sarah, Ő pedig Justin a média 'szerelmem'. - mutattam be őket egymásnak.
-Heyy Sarah, mizu? - vigyorgott.
-Ezt nem hiszem el! - Sarah totál bepörgött és kirohant a szobából. Justin csak nevetett. - Aranyos csaj!
-Fhúú, mi lesz itt este, ha személyesen találkoztok?! - mosolyogtam.

***

Harry szemszöge:

-Lou , láttad a híreket?
-Aha, miért? - nézett rám értetlenül , mintha nem tudná, hogy melyik hírre is gondolok.
-És mi a véleményed a klipről?
-Nekem bejön!
-Mi az, hogy bejön?! Az a gyökér ráhajtott Lizre! Kihasználja, aztán szakít vele! - totál bepörögtem.
-Vegyél már vissza! Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálnak! Harry, már rád sem ismerek. Hol az a srác, aki állandóan csajozott, bulizott?! Ha látod szólj...- azzal felállt és lelépett.

Ez most csak szórakozik. Nem érti, hogy Lizt csak kihasználják. Tényleg nagyon jó barátja lehet, ha még ezzel sem foglalkozik!

***

-Kicsim, kész vagy? Ez az utolsó esténk turné előtt, szeretném veled tölteni. - hívott Niall.
Még mindig nem tudom elhinni, hogy a fél éves turné alatt végig együtt lehetünk. Annyira csodálatos lett. Mióta újra kezdtük a kapcsolatunkat, minden sokkal jobb. Képesek vagyunk megbeszélni a problémáinkat és felnőttként kezelni őket.

Már nem féltékenykedünk, hisz biztosak vagyunk a másik szerelmében. A Zayn téma még gyenge pont, de lassan elfelejtjük és akkor minden tökéletes lesz.

***
-Hova megyünk Niall? - kérdeztem, mert már fél órája autókáztunk. Ismerős szituáció. Legutóbb egy szigeten kötöttünk ki.
-Türelem, mindjárt ott vagyunk! - mosolygott és megfogta a kezem. Bal kezét a kormányon tartotta a jobbal pedig az enyémet fogta. Annyira aranyos volt. Már igazán kíváncsi voltam, hogy mit tervez. Mindig meg tud lepni, ezért aztán nem is tudok semmire sem gondolni. Mindig egy lépéssel előttem jár. És ezt azért valljuk be, szeretem benne.

-Megérkeztünk! - jelentette ki. - Felismered melyik parton vagyunk? - kérdezte miközben engem nézett.
A szemem könnyekkel telt meg. Emlékképek villantak be. Az első randevúnk estéje. A közös fürdés, mikor a pulcsijába bújtam és szorosan átölelt. Az első csókunk...ekkor elmosolyodtam, majd ránéztem. Az arcát fürkésztem. Engem nézett, szemei csillogtak. Ajkai csábítottak. Közelebb léptem hozzá. Nem szokásom kezdeményezni, de a pillanat megkövetelte.

'So put your hands up
Cause it’s a stand up
And I won’t be leaving ‘til I finish stealing every piece of your heart
Every piece of your heart
So put your hands up
Cause it’s a stand up
And I won’t be leaving ‘til I finish stealing every piece of your heart...'

-Hogy lehetsz ennyire tökéletes Sarah? Nem győzök betelni a szépségeddel...milyen varázserőd van, amivel fogva tartod a szívem? 

***

Épp a hajamat szárítottam, mikor megszólalt a csengő. Basszus , már ennyi az idő?! Odarohantam az ajtóhoz, hogy beengedjem Justint. 

-Sziiia, kell még pár perc, addig helyezd magad kényelembe! Van üdítő a hűtőbe! - meg sem vártam a válaszát, már rohantam is vissza a fürdőbe.  10 perc alatt összekaptam magam és már rohantam is a nappaliba.
Vendégem a kanapén ült és egy újságot nézegetett. 

-Mehetünk? - kérdeztem. 

-Aha! 

***

'Most már biztosan állíthatjuk: Justin Bieber és Elizabeth Hamilton egy párt alkotnak! A tegnapi Lakers meccsen is megörökítették őket, melyről videó és kép bizonyítékaink is vannak. Nézzék csak milyen aranyosak együtt : 

http://www.youtube.com/watch?v=dVs0E6nWSGU

A tények bizonyítják, hogy a fiatalok egymásra találtak. Bár a pár még nem erősítette meg, de 'Jelena' létezik. Hát nem aranyos? Már saját nevük is van. '

Harry szemszöge: 

-Ezt nem ! NEM! 

-Nyugi Haver, lehet , hogy csak photoshop! - nyugtatott Lou, de mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Hogy lehet ennyire gyorsan túl a szakításunkon?! Hogy képes a szemem előtt mással lenni?! 

-El húzok, le kell nyugodnom! - mondtam Lounak, de már kint voltam a kocsiban. 

***

'Liz, Harry baromi pipa! Van egy olyan érzésem, hogy Titeket keres. Lou' 

Nem értettem, hogy most mi van. Miért is olyan pipa Harry? Már megint mi baja van? Épp a Buddha-ban buliztunk Justinnal így meccs után. Meg akart csókolni, már nagyon közel volt, mikor valaki lerántotta rólam. 

-Harry, állj már le! Normális vagy! 

Justint váratlanul érte a támadás. Az arcát vér borította, de Harry tovább ütötte. Előnyt jelentett magas termete, így fölénybe került. 

-Harry, ne bántsd! - sikítottam.

Senki nem mozdult meg, hogy segítsen. Csak álltak és bámulták az eseményeket. 

Nem hagyhattam, hogy még nagyobb baja legyen Justinnak, én nem akartam , de nem tehettem mást. Felkaptam egy pezsgős üveget és erősen fejbe vágtam vele Harryt. A földre rogyott. Vérzett. Erősen vérzett. A kezem remegett, ahogy fogtam az üveg maradványait. Justinra néztem . 

-Nem tehettem mást...

39. Fejezet


Egy sms-re ébredtem. Esküszöm , legközelebb lenémítom a telóm. Mindig a legszebb álmomból ébreszt fel. Csukott szemmel kutattam a készülék után. Körbetapogattam az ágyat, de sehol sem találtam. Kinyitottam a szemem és pontosan 2 cm-re volt tőlem. Mi ez ha nem szerencsétlenség?! Most már esélytelen , hogy visszaaludjak.

Megnyitottam az üzenetet:

' Láttad már a fotónkat? Megörökítettek. Elég jól nézünk ki! Remélem délután találkozunk! Justin xoxo'

Átfutott az agyamon, hogy mikor is adtam meg a számom Justin Biebernek?! Nem mintha bántana a dolog, hogy az ő üzenetére kellett ébrednem, de furcsa.

Gyorsan válaszoltam neki, majd kicsoszogtam a konyhába. Káávét. Szükségem van egy hatalmas bögre kávéra, mert...azt senki sem akarja tudni, hogy mi van akkor, mikor nem kapok kávét.

A konyhában Niall, Lou és Sarah üldögélt. Meglepődtem, hisz nem hallottam, hogy megjöttek. Jó mélyen aludhattam.

-Liiiiiiiiiiiiiiz! - vigyorgott Lou. -Téged lehetetlen felkelteni!
-Tessék? Jártatok a szobámban, míg én aludtam? - vontam fel a szemöldökömet.
-Csak egy kicsit! - mosolygott Niall.
-Hogy lehet kicsit...najó, inkább hagyjuk! Miújság? Hogy-hogy itt? - kérdeztem.
-Harryt várjuk, épp zuhanyzik Sarah szobájában. - mondta Lou.
-Hogy mivaaaaan?! - szemeim kikerekedtek, a gyomrom görcsbe rándult.
-Leöntöttem narancslével és mivel te aludtál az én fürdőmbe ment. - mondta Sarah.
-Ezt értem, de mit keres itt?! - felemeltem a hangom, mert totál bepörögtem. Ezek nem veszik észre magukat?! Tudják, hogy mit érzek, hogy mennyire fáj és ide járkálnak naponta? Minek kellett Harryt is elhívni?! - most már nyíltan dühöngtem, ekkor kilépett a fürdőből.

-Ez így most komoly?! - néztem rá. Normális esetben sokkot kapnék a felsőteste láttán, de most dühös voltam és elfolyt előttem a kép. Csak a mosolyát láttam. Azt az idegesítően tökéletes mosolyát.
-Szia Liz! - köszönt. Még mindig nem húzta fel a pólóját. Ez is idegesített.

Annyira dühös voltam, hogy elrohantam. Ott hagytam őket, egyenesen a szobámba. Becsaptam az ajtót , majd bezártam. Nem akartam senkivel sem beszélni. Max. hangerőn hallgattam Justin - As Long As You Love Me című számát. Nem érdekelt, hogy dörömböltek az ajtómon, csak feljebb tekertem a hangerőt. Az ágyamra hasaltam és sírtam. Ezek direkt csinálják?! Igazi barátok. Nagyon mérges voltam , de Justin hangjától teljesen megnyugodtam. Pár perc alatt minden dühöm elszállt. Írtam egy üzenetet Justinnak, hogy találkozzunk, majd elrohantam felöltözni.

Mikor elrohantam lekapcsoltam a zenét és kiléptem a szobámból. Mind a hárman rám néztek bűnbánó arccal.

-Liz, én nagyon saj...- kezdte Sarah.
-Bocsi, de sietek, Justin már vár! - néztem egyenesen Harry szemébe. A mosoly lefagyott az arcáról. Szemei elsötétültek. Ezazzz! Erre a reakcióra vártam!

-Érezd jól magad! - kiáltott utánam Lou. Teljesen őszintének tűnt a hangja, semmi cinizmus nem volt benne. Talán ő az egyetlen , aki tényleg megérti ezt az egész kapcsolatot és normális tud maradni.

-Puszilom El-t! - mondtam, majd elrohantam, le a lépcsőn.

Mikor kiértem felnéztem. Az ablakban megláttam Harryt. Figyelt engem. Ez kissé zavart. De nem érdekel, nem ronthatja el a napom! Pár perc múlva megérkezett Justin egy tűzpiros autócsodával. Elállt a szavam. Egyszerűen csodálatos volt és meg kell, hogy mondjam a pasi is. Beszálltam mellé, majd puszit adtam. Majd a lakás felé pillantottam, Harry még mindig figyelt. Justin is észrevette.

-Minden rendben? - kérdezte, majd elindult.
-Persze, csak kérlek menjünk innen! - néztem rá, majd kigördült egy könnycsepp. Éreztem ahogy végigfolyik az arcomon. Gyorsan letöröltem, nem akartam, hogy Justin észrevegye. De úgy látszik elkéstem.

-Te és Harry? - nézett rám.
-Már nem...- csak ennyit mondtam. Nem akartam sírni! Nem szabad, hogy sírni lásson!
-Hoztál bikinit? - kérdezte.
-Kellett volna?
-Akkor veszünk egyet! - mosolygott rám, majd rálépett a gázra. Az autó csak úgy száguldott. Mindig is imádtam a sebességet. Kiskorom óta a száguldás szerelmese vagyok. 16 éves korom óta vezetek és imádom. Ezt Justin észre is vette.
-Szeretnél vezetni? - nézett rám. Képtelen voltam válaszolni, csak bólogattam, mint egy őrült. Megállt egy leállósávban és kiszállt. Megkerülte az autót, majd kinyitotta nekem az ajtót és átnyújtotta a kulcsokat.

-Biztos? - mielőtt elvettem volna meg akartam bizonyosodni, hogy nem csak viccel. A kulcsot a tenyerembe ejtette, majd kisegített az ülésből. Nem kellett kétszer mondani. Azonnal behuppantam a vezető ülésbe és elfordítottam a kulcsokat. A motor felbőgött. Wáááááh. Isteni hangja volt. Vigyorogtam.

- 200 alá ne add! - mondta Justin, majd feltekerte a zenén a hangerőt.
A lábam a pedálra helyeztem és elindultam.

***
A szél belekapott a hajamba. Nevettünk. Élveztük a száguldás gyönyöreit, mikor Justin megszólalt: Állj meg! - észrevettem, hogy mit mutat. Egy strandbutik előtt megálltam.
-Bikini! - nézett rám. Kiszálltunk és a stand felé vettük az irányt. Fürdőruhák és strandkellékek ezrei sorakoztak. Na remek! Most legyek okos! 2 felé váltunk, hogy könnyebb legyen. Pár perc múlva Justin visszatért egy helyes kis bikinivel.
-Szerintem ez megfelelő lenne! - mutatta.
Felkaptam és beszaladtam egy próbafülkébe. Valóban tökéletes volt. Elhúztam a függönyt, hogy megmutassam neki is, hisz Őt illeti a dicséret.

***

Az egész délutánt a parton töltöttük. Hosszú idő óta először éreztem ennyire kötetlennek magamat. Csak a pillanatnak éltünk és buliztunk.

Meglepett, hogy milyen közvetlenül tud viselkedni. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap Justin Bieberrel fogok strandolni. Kellemesen csalódtam benne. Teljesen hétköznapi srácként viselkedik...leszámítva a tűzpiros autócsodát.

Sétálgattunk a parton és rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is nemrég szakított, ezért most eléggé maga alatt van.
2 napja ismerem őt, mégis úgy érzem, mintha már vagy 20 év lenne. Bíztam benne, nem tudom miért. Elmeséltem neki a Harry-s történetet. Mindent.

-Van egy ötletem! - állt meg séta közben.
-Ki vele!
-Most forgatok klipet az egyik új dalomhoz. Boyfriend. Ismered?
-Persze. - vágtam rá. Nem akartam elárulni, de imádom azt a számot!
-Na szóóval, te lehetnél a lány főszereplő benne! Totál bepörögne tőle és még féltékenyebb lenne! - az arcát fürkésztem. Nem tudtam, hogy komolyan beszél-e.
-Ez komoly?!
-Csak ha te is szeretnéd! - kacsintott.

***


' Justin Bieber új klipet dobott piacra. Boyfriend című dalában egy feltűnően szép hölgy társaságában bulizik, aki a klip története alapján a kiszemeltje. Azonban ez a való életben is így van? Liz Hamilton-t , aki korábban Harry Styles illetve Avan Jogia barátnője volt, pár napja látták együtt bulizni, majd a strandon szórakozni Justinnal. Vajon a hölgy megdobogtatta Bieber szívét?
Még nem tudjuk, de addig is: Nézzétek meg a klipet: http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4 '

Ültünk a kanapén Sarah-val és néztük a híreket. Nevetnem kellett, de úgy látszik bejött a tervünk. Ez Justinnak és nekem is jó.  A média növeli a hírnevünket illetve féltékennyé tehetjük exeinket.

Igazán bizalmas kapcsolatot alakítottam ki JB-vel. A klip forgatása alatt közelebbről is megismerhettük egymást. Nagyon megkedveltem . Hihetetlenül aranyos fiú. Folyton megnevettet. Jó érzés úgy a közelében lenni, hogy nem kell folyton a sminkem vagy a hajam miatt aggódnom . Harrynél nem éreztem ezt. Folyton feszélyezett valami a kapcsolatunk alatt. Minél több időt töltöttem Justinnal, annál könnyebben ment a felejtés. Jól szórakoztunk együtt. Buliztunk, piknikeztünk , buliztunk és egyéb. Mint két barát. És ez a legjobb az egészben. Egyikünknek sincs szüksége jelenleg párkapcsolatban, ezért minden kötöttség nélkül élvezzük egymás társaságát.

Megcsörrent a telefonom: Lou hívott, felvettem.
-Szia Lou!
-Mizu Kislány? Nem is mesélted, hogy Justinnal klipet forgattatok. Mindent a híradóból kell megtudnom?! - kérdezte tettetett felháborodással.
-Ne haragudj! Nem vagy éhes? Beülhetnénk valahová és akkor mindent elmesélek! - ajánlottam fel.
-De akkor a legapróbb részleteket is!
-Igenis Mr. Tomlinson! - nevettem.

***

-Éééés, hogy-hogy így egymásra találtatok JB-vel? - kérdezte Lou.

-Emlékszel az utolsó közös bulinkra? Ott ismertem meg, azóta nagyon jó barátok lettünk.

-Még nálunk is jobb barátok?! Már jobban szereted Justint, mint engem?! - kérdezte ismét tettetett felháborodással.

-Dehoooogyis! Te vagy a legjobb barátom! - öleltem át, hogy megnyugodjon.

-Öribarik? - nézett rám vigyorogva.
-De csak ha nem ejted ki többet ezt a szót a szádon!- majd megfulladtam a röhögéstől.
-Melyiket? Azt, hogy öribarik? Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. Öribarik. - provokált.
-Az őrületbe kergetsz Tomlinson!

38. Fejezet

Okéé, ez fura volt. Az egész este fura volt. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz viszont látni Harryt. Illetve pozitívan csalódtam Justinban. Nem próbált rám mászni, csupán barátkozott és segített. Igazán jól éreztem vele magamat.

***
Sarah szemszöge:

-Hova tűnhetett Niall? - kérdeztem Liamet, akivel a kanapén ücsörögtünk. Beszélgettünk és észre sem vettem, hogy a szöszi eltűnt. Körbenéztem, de sehol nem láttam. Jobbra fordultam, mikor

megláttam Őt. Az a mosoly. Hihetetlenül helyes. A pultnál állt és engem nézett. Tekintetünk találkozott, ekkor rám kacsintott. Elmosolyodtam.

Megindult felém. Én is felálltam és elindultam. Pár lépés múlva találkoztunk.

-Megvagy! - karolta át a derekamat. - Már hiányoztál! - s megcsókolt. A szívem hevesen dobogott. Közelebb húzott magához, így mellkasunk összeért. Éreztem, hogy ver a szíve. Izgatott volt, ettől elmosolyodtam.

-Miaz? - kérdezte.
-Szeretlek Niall Horan! - ekkor felkapott és megpörgetett.



***

Hazaértünk. A villanyok égtek. Jaa igen, Louis és El már korábban hazajöttek. A kulcsot a zárba illesztettem és elforgattam. Beléptünk, levettük a cipőnket és a nappali irányába indultunk.

Elnevettük magunkat.
-Hát ti? - kérdezte Niall.
-Coca-Cola a menőőőő! - kiáltották egyszerre és már el is szaladtak.

Hát ezek dinkák. Olyan édesek együtt. Összeillenek. El teljesen olyan, mint Lou. Kiegészítik egymást. Puffanást hallottunk az emeletről. Nyílt az ajtó:

-Semmi gond, csak Kevin elszabadult! - kiáltotta Lou és már be is csapta az ajtót.

Hogy lehetnek ennyire aranyosak?! Niall-re pillantottam, kíváncsi voltam ő is arra gondol-e, amire én. Rám kacsintott. Úgy látszik igen. Elindultunk a konyhába. Lou-ék már rendeltek nekünk pizzát. Előre gondolkoztak. Milyen bölcs dolog. Sejtették, hogy az én manócskám meg fog éhezni. Leültünk és beszélgetni kezdtünk . Zayn és Liam is csatlakozott hozzánk. Nem is tudom mennyi volt az idő, de elég sokáig ettünk és beszélgettünk.

-Kééérsz? - tolta felém a pizzás dobozt Niall. Legszívesebben ott helyben ráugrottam  és összepuszilgattam volna azt az édes kis pofiját.

-Húúúúúú, beteg vagy Niall? - kérdezte Zayn tettetett ijedtséggel.
-Tessék? Ezt nem értem. - néztem rá.
-Sosem osztja meg senkivel a kajáját, általában rá sem nézhetünk, erre most feléd tol egy egész doboz pizzát?! - vigyorgott.

-Ilyen a szerelem tesó! - mondta a szöszi miközben beleharapott egy újabb szelet pizzába.

Ránéztem és csak mosolyogtam. Eddig nem sűrűn mondtuk ki ezt a szót. Erre most nyíltan hangoztatja. Teljesen zavarba jöttem.

***

-Köszönöm Justin, nagyon jól éreztem magam! - búcsúztam. Kiszálltam az autóból és visszanéztem.
-Örülök, hogy így összefutottunk Liz. Esetleg nincs kedved holnap találkozni? - kérdezte mosolyogva. Zavarban voltam. De nem tudtam nemet mondani, így hát beleegyeztem, majd elköszöntünk és az ajtó felé indultam.
-Liz- szólt utánam- gyönyörű vagy!

Majdnem nekimentem az ajtónak. 'Gyönyörű'. Ez a szó járt a fejemben, míg fel nem értem a lakásba. Beléptem és a nagy sötétség fogadott. Sarah?! Felkapcsoltam a lámpákat és körbenéztem. Úgy látszik nem jött haza, vagy Niallnél alszik. Remek. Egyedül vagyok. Sosem szerettem egyedül lenni, mert féltem. Gyerekes, de félek a sötétben. Lerúgtam a cipőmet és a kanapéra rogytam. Hirtelen előtörtek a könnyeim. Zokogtam . Az este felkavaró volt. Újra látni Harryt csodálatos volt, de még sem tudok neki örülni. Már épp kezdtem elfelejteni, mire...mit beszélek?! Sosem tudnám elfelejteni. A göndör fürtjei, a csodás zöld szemei és a mosolya...bevillant az arca, amitől csak még jobban sírtam. Nem értem miért nem tudom kiverni a fejemből. Hónapok teltek el és még mindig felkavar a látványa. Olyan jó lenne hozzábújni, átölelni és megcsókolni. Átkaroltam térdeim és úgy ültem a kanapén. Ekkor megszólalt a csengő.
Vajon ki lehet az ilyen későn? Belebújtam a mamuszomba és az ajtó felé totyogtam . Kinéztem a kukucskálón és egy ismerős mosolyt fedeztem fel. Ő? De hát, hogy kerül ide? Zavart voltam. Kinyitottam az ajtót.

-Harry? A többiek nincsenek itt. - mondtam egy levegővel, így picit viccesre sikeredett.
-Tudom. Beszélnünk kell!- és belépett az ajtón, egyenesen a szobámba sétált. Meglepett. Bezártam az ajtót, majd követtem. Az ágyamon ült és nézte, ahogy én is elhelyezkedek mellette.

-Ez így nem lesz jó, Te is tudod...-kezdte.
Nagyon jól tudtam miről beszél, de nem válaszoltam. Hagytam, hogy most ő beszéljen.
-2 hónapig semmit nem hallottam felőled. Tudod milyen rossz volt nekem?! Teljes tudatlanságban. Annyira boldog voltam mikor a srácok elmondták, hogy ma velünk buliztok. Alig vártam, hogy lássalak, de te teljesen fagyos voltál velem. Aztán pedig Justinnal táncolsz és még ki tudja mit csináltatok...
-Harry, megbeszéltük...
-Igen - szakított félbe- , hogy szünetet tartunk . De ez nem azt jelenti, hogy látni akarom, ahogyan mindenféle pasik nyáladzanak utánad. Tudod te, hogy az egész klub téged bámult?! - emelte fel a hangját. Megrémültem. Féltékeny lenne?
-Harold, én nem... -
-Tudod, hogy beindulok ha így hívsz!- és már fel is tűntek a gödröcskék, a mosoly aminek lehetetlen ellenállni.

-Harry, ezt ne! - ültem kicsit távolabb tőle. De amint ránéztem elgyengültem. Az a száj, az a mosoly. Tudatában van annak, hogy egy Isten?! Nyilván igen...de akkor is!

-2 hónap sok idő. Hiányoztál Liz...- közelebb jött hozzám. Még ülve is magasabb nálam, ezen elmosolyodtam. A szemembe nézett és én képtelen voltam ellenállni. Megingott a tartásom. Erősnek kell látszódnom, de nem tudom meddig bírom még. Ha nem csukja be a szemét és húz egy pulcsit a fejére, akkor kiakadok és rávetem magam.

-Harold...- a fenébe- vagyis Harry! - próbáltam menteni a menthetetlent.
-Tudom , hogy te is akarod Baby! - karcos hangjától megborzongtam. Mindig is imádtam a hangját. Van benne valami iszonyatosan ellenállhatatlan. Megcsókolt. Bevillant minden együtt töltött perc. Ez az intenzív élmény váratlanul ért. Mintha egy csókban tömörült volna minden együtt töltött idő. Hirtelen elhúzódtam. Még sosem csináltam ilyet.
-Most menj el kérlek! - felálltam és kinyitottam az ajtóm.
Szó nélkül felállt és elsétált. Zaklatottnak tűnt. Nem eshetek újra ugyanabba a hibába!- emlékeztettem magam.

 KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY

A történet hitelessége érdekében két karaktert lecserélek. 

Íme az új Sarah:  

 és az új Liz:

Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogomat, igazán örülök! Őrizzétek meg ezt a jó szokásotokat! xoxo

37. Fejezet

A tökéletes pillanatot, mint mindig most is megzavarták a paparazzik. Hogy érhettek ide ilyen gyorsan?! Niall   visszahelyezett a talajra, gyorsan megigazítottam a ruhámat, aztán kérdőn ránéztem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Fussunk vagy mosolyogjunk?! Megfogta a kezemet és magához húzott. Egyértelmű jelzés volt, hogy nyugodtan vigyoroghatok.

***

Feküdtünk az ágyban, mint egy pár, pedig már csak barátok voltunk. Mintha semmi sem változott volna . Karjaiban biztonságban éreztem magam, bár ez most már más volt. Mindketten tudtuk, hogy most vége, hogy megváltoztak a dolgok. Szerettük egymást,  a kelleténél talán jobban is, de értelmes felnőttek módjára megbeszéltük, hogy egyenlőre jobb lesz nekünk külön.
Furcsa lesz Harry nélkül ébredni. A részemmé vált.

Míg az agyam járt, Harry kimászott az ágyból és felhúzta a nadrágját.
- Már mész is? - kérdeztem. Nem akartam még ilyen hamar elválni tőle. A szívem összeszorult. Talán tévedtünk? Nem kellett volna szakítanunk.

-Baby..- ült le mellém az ágyba. - biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - nézett rám csodás szemeivel.
Képtelen voltam megszólalni. Annyira szeretem, hogy az már fáj. Persze, hogy nem akarom elengedni, de így lesz a legjobb mindenkinek. Csak konfliktusokat okozok a bandában és a saját munkámra sem tudok koncentrálni. Hagynom kell, hogy végre arra figyeljen ami igazán fontos: a One Direction-re.

-Így lesz a legjobb. - csupán ennyit mondtam. Rám nézett , majd felállt és felöltözött. Mielőtt kiment volna a szobából még visszanézett.
-Ezt nem fogadom el! -majd becsukta az ajtót.

Harry szemszöge:

-Lou, ébredj! Menjünk! - próbáltam felébreszteni a kanapén alvó barátomat, kevés sikerrel. Csak morgott egyet, majd fejére húzta a takarót.
-Kelj már fel!- emeltem fel a hangomat, mire felugrott.
-Mi van már?
-Szakítottunk. Menjünk innen.

***

Az idő múlásával lassan minden helyre állt. 2 hónap telt el mióta szakítottam Harryvel. Sarah és Niall újra egymásra találtak, aminek nagyon örülök. Rengeteg időt töltenek együtt. A fiúknak már megy a turnéjuk, egyenlőre még itt Londonban, de pár nap múlva indulnak Európába.

Sokszor gondolok Harryre, de azóta még nem beszéltünk. Nem mertem felhívni, hisz én szakítottam vele, bunkóság lenne felzaklatni.

-Liiiiiiiiz! - szaladt be a szobámba barátnőm. Vigyorgott, ami csak azt jelentette, hogy épp most beszélt Niallel.
-Na mizu? - kérdeztem, mikor még mindig vigyorgott.
-Kééééépzeld, Niall elhívott a turnéra. Azt akarja, hogy mellette legyek. - olyan örömmel mesélte, hogy majdnem elsírtam magam. Örültem a boldogságának, de elkeserít, hogy egyedül maradok.
-Tényleg? - megöleltem, próbáltam leplezni elkeseredettségemet.
-Igen! Ma este bulizunk! A srácok 9-re értünk jönnek. - annyira boldog volt. Megérdemelte már! Niallel tényleg cuki párt alkotnak. Tökéletesek együtt.

***

 A srácok megérkeztek, de mivel én még készülődtem Sarah nyitott ajtót. Hallottam a hangjukat , mindenki fel volt pörögve.
Féltem a találkozástól Harryvel. Nagyon rég nem láttam és a pillangók ismét a gyomromban repkedtek. Mi van ha látni sem akar? Mi van ha már meg sem ismer? És ha hozzám sem szól? Kérdések százai gyötörtek. Képtelen voltam a tükörbe nézni. Rosszul voltam. Szédültem. A helyzetemen nem javított a cipőm magassága sem. Nem is tudom miért ezt vettem fel. Nem vagyunk már együtt Harryvel, akkor miért akarok tetszeni neki?! Szánalmas vagyok. Mint egy hülye kislány aki először megy randizni. De ez nem is randi. Bulizni megyünk a barátaimmal. De akkor...
-Liiiiz, már nem is vagy rám kíváncsi? - hallottam egy ismerős hangot.
-Egy perc Lou! - kiáltottam ki. Hiányzott már ez a hang.
Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Ideje kimenni.


Harry szemszöge:

Nyílt a fürdőszoba ajtó és ...

Te jó ég! Le sem tudtam venni a szemem róla. Még csodálatosabb, mint ahogy emlékeztem. A gyomrom összeszorult. Basszus, ez normális?
Rám nézett csodálatos kék szemeivel. Csak bámultam, képtelen voltam megszólalni. A nőt, akit szeretek most újra láthatom.

Liz szemszöge:

Te jóó ég! Hogy lehet ennyire helyes?! Elindultam a többiek felé  - Sziasztok!- és megbotlottam. Harry karjaiba estem.  Megszólalni sem tudtam. Csak bámultam. Gödröcskéi elővillantak, amitől még inkább zavarba jöttem. Elég lassan reagáltam, de végül újra a lábaimon álltam.

-Öhm, köszönöm Harold. - kerestem a megfelelő hangszínt. A szívem hevesen vert, szinte már kalimpált.  A többiek elnevették magukat. Tudták, hogy mennyire zavarban vagyunk , de ők ezt csak élvezték. Még mindig Harryt bámultam.
-Rég nem hívtál már így. -mosolygott.

Még helyesebb volt, mint mire emlékeztem és a hangja... le kell ülnöm egy percre, mert a lábaim újra megremegtek.

-Engem már észre sem veszel? -  kapott fel és pörgetett meg Lou.
-Csak téged látlak egyetlenem! - ugrattam.


Mindenkinek köszöntem, beszélgettünk pár percet, de Zayn már nagyon elemében volt. Indulni akart, mert randija van valami csajjal. Tipikus.

***

Sarah szemszöge:

Mikor mindenki elindult, Niall megfogta a kezemet és magához húzott. Ujjainkat lassan összekulcsolta , majd a kezünket nézte.
-Pontosan illik. - mosolygott , majd tovább nézte. - Hozzám tartozol Sarah!
A lábam megremegett. Mindig ez van, ha Niall hozzám ér, de már lassan kezdem megszokni. Megfogja a kezem én pedig elhasalok. Már értem a sok kék-zöld foltot a lábamon.
-A legjobb dolog volt...
-Mi? - nézett rám. Ismét elmerültem csodás szemeiben. Arcomat fürkészte, olyan aranyos mikor felvonja a szemöldökét.
-Hogy Londonba költöztem.

***

A srácok totál felpörögtek. Bevadult a buli. Nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget táncoltunk és ittunk, azonban észre vettem, hogy Harry csak üdítőt iszik. Tehát a bandából mi ketten vagyunk teljesen józanok. Jól éreztük magunkat, de az éjszaka folyamán számtalanszor elkaptuk egymás pillanatát. Fura volt együtt mégis külön bulizni. Mikor együtt voltunk egész buli alatt táncoltunk és csókolóztunk . Harry mindig szorosan magához húzott és...

-Liz, nincs kedved táncolni? - szólított meg egy ismerős hang.

-Justin? Justin Bieber? Most álmodok? - pirultam el.
-Liz? Liz Hamilton? Ha szabad ilyet mondanom, még dögösebb vagy, mint a plakátokon. - mosolygott rám.

Ha most nem ülnék, tuti összeestem volna. Justin Bieber most komolyan nekem bókolt?!

-Ez igazán kedves tőled és igen, van kedvem táncolni. - válaszoltam, mire ő kinyújtotta a karját és bevezetett a tömegbe.

Ijesztően jól táncolt. Mellette valami botnak éreztem magamat. Justin igazán helyes, ezért nagyon meglepett, hogy csak úgy megszólított. Sok hírességet láttam már itt Londonban, de ők még nem hívtak táncolni.
Tánc közben egész véletlenül Harryre pillantottam , ekkor észrevettem, hogy bámul. Egyedül ült a kanapén és minket nézett. Tagadhatatlanul.

Harry szemszöge:

Justin? Mi a fenét keres itt? És miért pont Liz-t kellett táncolni hívnia?! És miért beszélgetnek ennyire közel egymáshoz?!  Liz. Annyira csodás. Egyszerűen gyönyörű. Mindenki őt bámulja és ez baromira idegesít. Nincs elég csaj, csak őt kell stírölni?! - Bosszantott.

-Haver, menj már oda! - ült le mellém Niall és Sarah.
Sarah csak bólogatott. - Sokkal jobb vagy, mint Justin!- tette hozzá.
Már majdnem felálltam, mikor megláttam, hogy Justin kézenfogja és a kijárat felé indulnak.

Liz szemszöge:

Átvágtunk a tömegen. Óvatosan hátrapillantottam, hogy Harry figyel - e. Igen.  Végre kiértünk, nem bírtam már itt maradni. Harry látványa teljesen felkavart.

-Köszönöm Justin! - adtam egy puszit az arcára..ekkor ért oda Harry. Szemei elsötétedtek. Arca megváltozott. Nem szólt semmit, csak elviharzott mellettünk.

36. Fejezet

Gyerünk Sarah menni fog! Hívd már fel! Ne legyél ennyire nyuszi! - biztattam magam.
Pár percbe beletelt mire sikerült elég bátorságot gyűjtenem, ahhoz, hogy tárcsázhassak. Így felbátorodva tárcsáztam, bár nem kellett, mert gyorshívón volt...még mindig.

-Szia! Át tudnál jönni? Harry tegnap szétcsapta magát, Lou pedig még alszik...köszi...szia!- majd letettem a telefont.
A hangja hallatán megborzongtam. Újra hallani őt csodálatos volt.

***

Negyed óra múlva megcsörrent a csengő. Kinéztem az ablakon.

El is felejtettem, hogy mennyire tökéletes. A mosolya, a csodálatos kék szemei, a haja, mindene! Azt hiszem erre még nem vagyok készen! Niall látványa felkavart. Minden régi emlék bevillant , mint egy villámcsapás.

Újra látni őt leírhatatlan. Azt hiszem, hogy még mindig érzek valamit iránta. De nem szabad gyengének látszanom.

Beengedtem.

-Szia Sarah!- mosolygott rám.
Tejóóóisten. A mosolyától leblokkoltam. A szívem csak úgy kalimpált, levegőt is alig kaptam. A látványa teljesen kikészített. Még mindig az ajtó előtt állt és nézett rám.
-Bocsi, gyere be. - álltam arrébb. Kellemetlen volt ennyire bénának lenni. Ő tök normálisan tudja kezelni a helyzetet, én pedig zavarban vagyok?! Nem, ezt nem szabad!

- Köszi,hogy eljöttél. Gondoltam jobb lenne, ha te vinnéd haza őket! - bevezettem a nappaliba, ahol Lou még mindig aludt. Liz szobájából sem hallottam hangokat, tehát még ők is aludhattak. Remek, ezt jól elszúrtam. Azt reméltem, hogy  legalább Lou felébred mire Niall ideér.
-Háát, ezek még alszanak. Szerintem ne keltsük fel őket. Nem vagy éhes? Elmehetnénk kajálni, míg felébrednek. - javasolta.
Teljesen beparáztam. Erre pont nem voltam felkészülve. Már a látványától is kivoltam, most még kajálni is elhív?!
-Öhm, persze. Menjünk. - elmosolyodott és elindult az ajtó felé.

Amint kiléptünk, riporterek serege jelent meg. Már megint.

Kértek egy képet, ezért gyorsan megcsináltuk. Mikor Niall átkarolta a derekam a lábam megremegett. Az egész testem remegett az érintésétől. A közelsége mindig is ezt váltotta ki belőlem. Ahogy egymás mellett álltunk, ráébredtem, hogy korábban nagy hibát követtem el. Ellöktem magamtól azt a fiút, akit mindennél jobban szeretek. Ő megpróbált visszaszerezni, de én idióta az 'önbecsülésemet', mintha valaha lett volna, fontosabbnak tartottam, most pedig állhatok mellette remegő lábakkal mint valami szánalmas liba.

A riporterek serege feloszlott így mi is nyugodtan továbbsétálhattunk. Kínos csönd uralkodott felettünk. Egyikünk sem szólalt meg. Egyetlen ésszerű téma sem jutott eszembe.  Végre megérkeztünk a Nando's-ba. Szerencsére ilyen kora reggel a hely kihalt volt, ezért nyugodtan leülhettünk reggelizni.  Az étlapot tanulmányoztam mikor Niall megtörte a csendet.

-És amúgy hogy vagy? - kérdezte. Örültem, hogy nem nekem kell megkezdeni ezt a beszélgetést.
-Öhm...- próbáltam megtalálni a megfelelő hangszínt- köszönöm, jól vagyok. Az utóbbi pár hétben fogalmazzunk úgy, hogy kipihentem magad. És veled miújság?
-Még mindig remegsz a közelemben...
-Tessék, ezt  meg, hogy érted? - letettem az étlapot és ránéztem.
-Mikor lefotóztak minket. Átkaroltalak és abban a pillanatban megremegett a tested, ha nem tartottalak volna ott helyben összeesel. - egyenesen a szemembe nézett, de mintha a belsőmbe látott volna. Jól ismert, így nem tagadhattam.
-Én, csak...a cipő miatt volt. - mutattam a lábamra.- új és a magassága miatt az izmaim elgyengültek és remegni kezdett a lábam. - próbáltam kimagyarázni .
-Sarah, emlékszel az első randinkra a tengerparton? - kérdezte .
-A ten..igen, persze. miért? - nem értettem miért kérdezte.
-Akkor is ugyanígy remegtél és azután is minden alkalommal mikor hozzád értem. Semmi köze a cipődhöz!- mondta és vigyorgott.
-Most mennem kell...- felálltam és a kijárat felé indultam, de Niall megfogta a karom. Ránéztem, de képtelen voltam megszólalni. Elmerültem szemei kékségében.
-Tudod , hogy szeretlek! - odahúzott magához és megcsókolt. Olyan rég nem éreztem már ezt. Szenvedélyesen csókolt, amitől visszatértek az emlékeim. Minden egyes együtt töltött pillanat bevillant. Lábaim megremegtek és majdnem elestem, de megtartott. Karjaiba kapott és újra megcsókolt. De belemosolygott a csókba. - Látod, én megmondtam! - majd ajkait az enyémre tapasztotta.


***