44. Fejezet

-Ez komoly Harry?! - csak úgy ámuldoztam, mikor megláttam az óriási házat.
-Gyere csak be Baby, megmutatom az egészet! - fogta meg a kezemet és már húzott is maga után.

Gyönyörű volt a ház. Hatalmas és modern. Minden Harry ízlése szerint volt berendezve.

Nagyon aranyos volt, ahogy végig vezetett az összes szobán. Egy pillanatra sem engedte el a kezemet.

-Harry! - húztam magamhoz.Mellkasunk összeért, éreztem, ahogy zakatol a szíve. Elmosolyodtam. Beletúrtam a hajába és szemébe néztem.

Ajkai hihetetlenül csábítottak. Tökéletes volt. Nem tudtam uralkodni magamon, a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. Viszonozta. Karjait a derekam köré fonta és szorosan magához húzott. Éreztem izmos felsőtestét. Szenvedélyesen csókolt.

Combomnál fogva felemelt és az emelet felé indult. Meglepő ügyeséggel nyitotta ki lábával az ajtót, eközben egy percre sem váltak el ajkaink. Az ágy előtt azonban megállt és rám nézett.

-Mit szólnál ha felavatnánk? - mosolygott.
Hogyan tudnék ellenállni neki?! Ismét megcsókoltam, jelezve, hogy én is akarom. Ekkor óvatosan az ágyra helyezett, én pedig feljebb csúsztam, hogy közelebb kerülhessen hozzám.
Ajkaink csupán egy pillanatra váltak el, mikor levette a pólómat...

***

Csengettek.

-Valaki kinyitná? - kiáltott le az emeletről Zayn.
Liam felállt a kanapéról és az ajtó felé indult, majd kinyitotta. Egy feltünően csinos szőke lány állt az ajtóban.

-Szia, Perrie vagyok! Zayn itthon van? - kérdezte csilingelő hangon a lány.
-Hello, gyere csak be. Zayn az emeleten van. - ekkor szaladt le a lépcsőről.

-Heyy Kislány! - ölelte meg a lányt. - Mehetünk? - és már el is tűntek.

-Húú, ez fura volt. Visszatért a régi Zayn.

***

Harry karjaiban feküdtem. Nincs is ennél tökéletesebb érzés! Mélyen beszívtam az illatát. Ujjainkat összekulcsolta, majd felemelte és nézte a kezünket. Tökéletesen passzoltunk. Sosem gondoltam, hogy lehetek ennyire boldog. Harry minden, amire szükségem volt. Minden. Az életet jelentette számomra. Ekkor fölém hajolt.

-Liz, én szeretlek. Az elmúlt pár hétben átgondoltam mindent és rájöttem, hogy nélküled már képtelen lennék élni. Az életem része vagy, a másik felem. Szükségem van rád!- felém hajolt, hogy megcsókoljon...

-Kisfiaaam! - hallottam egy hangot  a háta mögül. Hirtelen elhajoltam, hogy megnézzem ki zavart meg minket. Egy nő és egy srác állt az ajtóban. Magamra húztam a takarót, hisz teljesen meztelenül voltam.

-Szia anya! és Hello Ed! - Harryre néztem, meg sem illetődött. Arca teljesen természetes volt. -Ti meg mit kerestek itt?
-A fiúk mondták, hogy most nézitek meg az első közös lakásotokat, és háát mi is köszönni akartunk és megismerni szíved hölgyét. - nézett rám.
-Anya, kimennétek egy kicsit, hogy fel tudjunk öltözni? Várjatok meg a nappaliban!
-Akkor lent találkozunk! - mosolygott rám a hölgy.

***

-Harry, ő anyukád?! - néztem rá. Zavarban voltam, hisz nem így akartam először találkozni szerelmem családjával. Kellemetlen helyzet volt. Vajon most mit gondolhat rólam?!
-Nyugi Baby, minden rendben lesz! - ölelt át.
-De mi van ha nem tetszem neki? - húzódtam el tőle. Ideges voltam. Ez jellemző rám.
-Kicsim- fogta meg a kezem Harry- olyan nincs! Én imádlak és meglátod, hogy a családom is imádni fog! Öltözzünk és menjünk le! - erősítésként megcsókolt. Az önbizalmam kezdett visszatérni.

***

-Anya, bemutatom Lizt! Liz, ő az édesanyám, Anne!
-Örülök, hogy megismerhetlek! Harry már sokat mesélt rólad! - ölelt meg Anne.
-Ohh, én is örülök! - egy mosolyt erőltettem az arcomra. A hideg is kirázott Harry anyukájától. Olyan megjátszottnak tűnt ez az egész szituáció.
-Kicsim, ez az ír vörös pedig Ed, a legjobb barátom!

***

Furcsán éreztem magam a délután folyamán. Eddel rengeteget beszélgettünk, gyerekkori történetekkel halmozott el, amiken jót nevettem. Azonban észrevettem, hogy Anne megvetéssel, sőt szinte undorral néz rám. Mit árthattam neki? Nem értettem a viselkedését. Tényleg nem.
Kicsit elhanyagolva éreztem magam. Harry egész délután az anyukájával beszélgetett.

Mikor Harry kiment a fürdőbe, Anne szúrós tekintettel nézett rám. Komolyan, még a hideg is kirázott.

-Anne.. - próbáltam megtörni a csendet - és hogy utaztatok?
-Na idefigyelj Liz! Nem érdekel, hogy a fiam mennyire kedvel téged, én azonban egy cseppet sem. Majdnem megölted és ezt sosem bocsátom meg neked! Szóval ha nem muszáj, kímélj meg a fárasztó kérdéseidtől és csak vigyorogj!
-De, én..
-Nincs semmi de! - szakított félbe. - Meglátod, Harry hamarabb szakítani fog veled, mint ...
-Mint?! - lépett be a nappaliba Ő. - Anya, te meg miről beszélsz?! - emelte fel a hangját, majd hozzám lépett és átölelt. - Liz a legjobb dolog az életemben és ha ezt nem tudod elfogadni, akkor kérlek menj el!
-Kisfiam, ezt nem teheted. Hidd el, nagyon meg fogod bánni! - mondta, majd felállt és a kijárat felé indult. Ott megállt egy pillanatra és visszanézett. - Nagyon szeretlek Harry, de nem értek egyet a döntéseddel...- azzal elviharzott. Ed is követte.

-Harry , én annyira sajnálom... nem szeretnek édesanyád és közéd állni. Talán jobb lenne, ha...
-Erre még csak ne is gondolj! NEM! Anya majd megbékél, csak le kell nyugodnia. Te viszont mindig is a részem maradsz és nem engedlek már el! Pláne most! Nem tetszik az új házunk? - mosolygott.

Mosolya, mint mindig, most is megnyugtatott. Van benne valami hihetetlenül ellenállhatatlan. Fejemet mellkasára hajtottam és átöleltem.

" Cause you, you've got this spell on me

I don't know what to believe
Kiss you once know I can't leave
Cause everything you do is magic
But everything you do is magic...'