Sarah szemszöge:
Az elmúlt hetekben Harryvel rengetegszer beszéltem . Nagyon aggódott barátnőmért, mert még a telefont sem vette fel neki. Általam legalább egy kicsit informálódhatott, azonban mivel én sem találkoztam sűrűn Lizzel, nem tudtam segíteni neki. A repülőn ülve küldtem egy üzenetet neki, tudnia kell, hogy visszamegyünk, de semmiképp sem akartam, hogy pár napig találkozzanak.
***
Harry szemszöge:
Visszajön!!! - majd kicsattantam az örömtől. El sem hiszem, hogy a szerelmem ennyi idő után visszajön! Újra láthatom! Kiszaladtam a szobámból egyenesen Niallhöz. Mikor beléptem észrevettem, hogy sír.
-.Haver?! Sarah? - kérdeztem rá, mire ő csak bólogatott. Teljesen megértettem a fájdalmát, átéltem mindent, szinte ugyanaz történt velünk. Elveszítettük azokat a lányokat, akiket annyira szeretünk, de most visszajönnek. Kaptunk egy újabb esélyt, hogy a korábbi hibáinkat jóvátegyük.
-1 óra és leszáll a gépük. - csak ennyit mondtam. Niall értetlenül rám nézett.
-Te most szórakozol velem?! - kérdezte.
-Nem, Haver, visszajönnek!
***
A repülőutat végigaludtam, mivel az előző éjszaka hosszúra nyúlott. Sarahval egész éjjel beszélgettünk és csomagoltunk. Már nagyon vártam, hogy újra hazamehessek, de egy részem félt. Féltem, hogy találkozok Harryvel és akkor...akkor, nem is tudom. Féltem. De London a részemmé vált, ezért már nem tudok máshol élni. Csak itt! A lakásunkban! Ami csak a miénk!
Leszálltunk a repülőről és egy kellemetlen meglepetés fogadott. Riporterek serege lepte el a repülőteret.
-Ott vannak! - mutatott valaki ránk.
-Liz, várjon! Szeretnénk feltenni pár kérdést!- és már szaladtak is felénk, de mi elrohantunk. Át a hatalmas csarnokon, végig a repülőtéren, majd be a mosdóba. Úgy tűnik leráztuk őket.
-Sarah, álca kell! - kétségbeesetten néztem rá. - Mit akarnak tőlünk?! - sík ideg voltam.
-Halihó lánykák, csak nem álcára van szükségetek? - kérdezte egy ismeretlen hang. Megfordultunk és valami bazáros lány állt mögöttünk.
-Életmentő lenne! - ugrott elé Sarah.
-Én segíthetek, de csak egy feltétellel! - mondta a lány, majd elmosolyodott.
***
Pár perccel később kiléptünk a mosdóból és észrevétlenül elsétáltunk a fotósok mellett. Az álca bejött, pedig csupán egy parókából, egy napszemüvegből és pulcsiból állt. Ostobák ! Nevettünk miután felvettük a csomagjainkat és kiértünk a repülőtérről. Fogtunk egy taxit és bediktáltuk a címet.
Hihetetlenül jó érzés volt újra otthon lenni. Hiányzott a szobám, az ágyam, minden. Ledőltem az ágyra aminek következtében percek alatt elnyomott az álom.
***
-Liiiiiz, gyere gyorsan!- barátnőm hangjára kinyitottam a szemem és már szaladtam is a nappaliba. Azonban mivel még elég kómás voltam, nekimentem a falna. - Basszus!- morgolódtam.
-Mi történt? - kérdeztem, mire ő nem válaszolt, csak a TV-re mutogatott. Odafordítottam a fejem és megláttam Harryt.
'Mert összetörtél..tudod, hogy rád gondolok és még mindig szeretlek! ' - nézett egyenesen a kamerába. Mintha egyenesen a szemembe nézett volna és nekem énekelne. Szavai , mint késszúrások a szívembe. Minden szó fájt, de igazak voltak. Összetörtem.
https://www.youtube.com/watch?v=444CwFFi0bE
There's nothing left, I used to cry
My conversation has run dry
That's what's going on
Nothing's fine I'm torn'
Lábaim összecsuklottak és a padlóra estem. Nem akartam és nem is bírtam felállni. Csak feküdtem a földön és sírtam.
Sarah lehevert mellém, átölelt és együtt sírtunk. Egy igazi barát!
***
Lou szemszöge:
-Egy barom vagy! - vágtam Harrynek miután befejezte a dalt. Csöndesebben akartam, de sajnos elfeledkeztem a mikrofonról.
Majd leszaladtam a színpadról, nem folytatom a turnét ezzel az önelégült barommal! - leadtam a mikrofont és már kint is voltam az épületből. Levegőre volt szükségem.
***
http://25.media.tumblr.com/b7a58f07dea72eb0ac336b0f44da2e8b/tumblr_mmnapnpQ7u1r2g530o2_250.gif
-Sajnálom srácok, de a ma esti koncerten 2 fővel kevesebbet kaptok a One Directionből!- azzal a lendülettel Harry is elrohant.
Tudtam mire vagy inkább kire van szükségem, de nem mehetek el hozzájuk, Sarah nyíltan megtiltotta. De muszáj lenyugodnom, ezért elmentem a Funky Buddha-ba. Azonnal a pulthoz rohantam, a 6. után már nem számoltam a poharakat...
***
Megcsörrent a telefonom. - felálltam végre a padlóról és a keresésére indultam. Lou arca villant fel a kijelzőn. Felvettem .
-Szia Louis.
-Liz, te sírsz?! Láttad, igaz? - kérdezte szomorú hangon.
-Igen.
-Vissza kell jönnöd, mert nagyon hiányzol! - a hangjától majdnem elsírtam magam. Nekem is hiányzott.
-Hol vagy most? - kérdeztem.
-Előttetek. Csak nézem a lakást és elképzelem, hogy itt vagytok...- kinyomtam a mobilt. Tudtam, hogy mit kell tennem. Úgy ahogy voltam pizsiben és mamuszban lerohantam. Lou nem hitt a szemének. Olyan aranyos volt, ahogy ott állt és bámult.
Odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. Hiányzott ez a kis bolond!
-De hogy? Vagy mikor? Úristen, te itt?! - képtelen volt egy értelmes mondatot elmondani.
-Hiányoztál! - és még mindig nem engedtem el. Jól esett újra látni őt, majd egy kicsit elhátráltam, hogy láthassam az arcát. Mosolygott. Tipikus Lou mosolyát újra felvillantotta.
-Sétáljunk egyet és beszélgessünk! - ajánlottam.
-Öhm, így is csodás vagy....de esetleg.. - tekintetét végigvezette rajtam, amiből egyből leesett, hogy mire is gondol.
Tejóóég, pizsiben vagyok.
-Okéé, 5 percet kérek és jövök! - vigyorogtam és már szaladtam is fel átöltözni.
***
Órákon át sétálgattunk és beszélgettünk, hisz volt mint bepótolnunk. Leültünk egy padra valami park szélén és magammal találtam szembe magam.
-Aztaa, gyönyörű ez a kép..vagyis Te vagy gyönyörű! - vigyorgott.
- Hiányoztál Lou! Mesélj, mi történt ebben a pár hétben, valami sorsfordító? Ufótámadás, dinoszauruszok, óriásrépák? - poénkodtam, mire ő rám nézett és elnevette magát.
-Semmi ilyesmi, de örömmel látom, hogy te még mindig dinka vagy! Azonban történt valami érdemleges. Szerelmes lettem. Aznap mikor elmentél én együtt voltam valakivel, akibe azóta is szerelmes vagyok. Előkapta a mobilját és egy képet mutatott.
-Húú Lou, gyönyörű lány!
Tényleg nagyon szép lány. Biztosan kedves is. Lou elmesélte megismerkedésüknek minden egyes percét. Mikor kiejtette El nevét szemei megcsillantak, látszott, hogy komolyan szereti azt a lányt. Annyira aranyos volt ahogy áradozott róla. El ííígy, El úúgy. Már csak mosolyogni tudtam ezen. Örültem, hogy Louis végre megtalálta a boldogságot, megérdemli. Annyira rendes fiú, pont egy ilyen visszafogott lány illik hozzá.
***
Beszélgetésünket egy a közelben lévő vita szakította félbe. Nyilvánvalóan valami részeg emberek verekedtek. Vagyis valami részeg srácot vertek. A földön feküdt valaki.
-Csak ennyit tudsz Styles?! - kiáltotta röhögve a földön fekvő srácnak.
A név hallatán összeszorult a szívem, félelem töltött el. Azonnal felpattantam a padról és odarohantam. Már távolról felismertem azokat a fürtöket. Nem gondolkoztam , odarohantam és behúztam egyet a másik férfinak, aki az ütéstől a földre került. Magam is meglepődtem erőm láttán, aztán rá kellett eszmélnem, hogy több köze van az elfogyasztott alkohol mennyiségnek ahhoz, hogy a srác kidőlt, mint az én fizikai erőmnek. A karom fájt, de ez jelen pillanatban nem foglalkoztatott. Odaszaladtam a másik földön fekvő sráchoz, aki mint sejtettem, Harry volt. Arcát beborította vér , a szaga elviselhetetlen volt.
- Liz? - nézett rám hatalmas zöld szemeivel.
-Lou, haza kell vinnünk!
Mivel az én lakásom volt a legközelebb hozzám vittük fel. Elmagyaráztam Sarahnak a történteket és ő is beleegyezett abba, hogy az éjszakát itt töltse. Louis is itt maradt, ő a kanapén aludt, én pedig egész éjjel Harry mellett voltam, hogy vigyázzak rá. Igaz, hogy azt kívántam, hogy újra lássam őt, de nem ilyen körülmények között. Rossz érzés volt ennyire gyengének, ennyire védtelennek látni őt. Csúnyán leitta magát, ez pedig nem vall rá.
Az éjszakát a fotelemben töltöttem.
-Hogy vagy? - kérdeztem.
-Most, hogy látlak sokkal jobban.Liz, én..
-Harry, ezt most ne! Nem kezdjük újra, csak azért hoztalak ide, mert nem akartalak az utcán hagyni! Kérlek, amint jobban érzed menj haza Louval, ő lent alszik a kanapén, én átmegyek Sarah-hoz. - majd kimentem a szobából, de nem Sarah-hoz, hanem a fürdőbe. Muszáj lehűtenem magam.
Ledobtam a ruháimat a földre és beálltam a hideg víz alá. Most erre volt szükségem. A víz megnyugtatta perzselő bőrömet. Csak álltam és sírtam. A víz szerencsére elnyomta a hangomat. Semmiképp sem akartam, hogy a többiek meghallják, legfőképp Harry. Ekkor átkarolta a derekamat, az az ismerős kar. Harry. Mindig is jól időzített. Lassan megfordultam és a szemébe néztem. A mosolya a régi volt. Ellenállhatatlan. Megcsókoltam, majd az események felgyorsultak. Hirtelen az ágyamban kötöttünk ki.
***
Igen, lefeküdtem vele. Fogalmazzunk úgy, hogy ez volt a búcsú éjszakánk, ezzel mindent lezártunk. Sikerült megbeszélnünk normális emberekként a köztünk lévő dolgot és beláttuk, hogy bár szeretjük egymást, egyenlőre jobb lesz külön lennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése