37. Fejezet

A tökéletes pillanatot, mint mindig most is megzavarták a paparazzik. Hogy érhettek ide ilyen gyorsan?! Niall   visszahelyezett a talajra, gyorsan megigazítottam a ruhámat, aztán kérdőn ránéztem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Fussunk vagy mosolyogjunk?! Megfogta a kezemet és magához húzott. Egyértelmű jelzés volt, hogy nyugodtan vigyoroghatok.

***

Feküdtünk az ágyban, mint egy pár, pedig már csak barátok voltunk. Mintha semmi sem változott volna . Karjaiban biztonságban éreztem magam, bár ez most már más volt. Mindketten tudtuk, hogy most vége, hogy megváltoztak a dolgok. Szerettük egymást,  a kelleténél talán jobban is, de értelmes felnőttek módjára megbeszéltük, hogy egyenlőre jobb lesz nekünk külön.
Furcsa lesz Harry nélkül ébredni. A részemmé vált.

Míg az agyam járt, Harry kimászott az ágyból és felhúzta a nadrágját.
- Már mész is? - kérdeztem. Nem akartam még ilyen hamar elválni tőle. A szívem összeszorult. Talán tévedtünk? Nem kellett volna szakítanunk.

-Baby..- ült le mellém az ágyba. - biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - nézett rám csodás szemeivel.
Képtelen voltam megszólalni. Annyira szeretem, hogy az már fáj. Persze, hogy nem akarom elengedni, de így lesz a legjobb mindenkinek. Csak konfliktusokat okozok a bandában és a saját munkámra sem tudok koncentrálni. Hagynom kell, hogy végre arra figyeljen ami igazán fontos: a One Direction-re.

-Így lesz a legjobb. - csupán ennyit mondtam. Rám nézett , majd felállt és felöltözött. Mielőtt kiment volna a szobából még visszanézett.
-Ezt nem fogadom el! -majd becsukta az ajtót.

Harry szemszöge:

-Lou, ébredj! Menjünk! - próbáltam felébreszteni a kanapén alvó barátomat, kevés sikerrel. Csak morgott egyet, majd fejére húzta a takarót.
-Kelj már fel!- emeltem fel a hangomat, mire felugrott.
-Mi van már?
-Szakítottunk. Menjünk innen.

***

Az idő múlásával lassan minden helyre állt. 2 hónap telt el mióta szakítottam Harryvel. Sarah és Niall újra egymásra találtak, aminek nagyon örülök. Rengeteg időt töltenek együtt. A fiúknak már megy a turnéjuk, egyenlőre még itt Londonban, de pár nap múlva indulnak Európába.

Sokszor gondolok Harryre, de azóta még nem beszéltünk. Nem mertem felhívni, hisz én szakítottam vele, bunkóság lenne felzaklatni.

-Liiiiiiiiz! - szaladt be a szobámba barátnőm. Vigyorgott, ami csak azt jelentette, hogy épp most beszélt Niallel.
-Na mizu? - kérdeztem, mikor még mindig vigyorgott.
-Kééééépzeld, Niall elhívott a turnéra. Azt akarja, hogy mellette legyek. - olyan örömmel mesélte, hogy majdnem elsírtam magam. Örültem a boldogságának, de elkeserít, hogy egyedül maradok.
-Tényleg? - megöleltem, próbáltam leplezni elkeseredettségemet.
-Igen! Ma este bulizunk! A srácok 9-re értünk jönnek. - annyira boldog volt. Megérdemelte már! Niallel tényleg cuki párt alkotnak. Tökéletesek együtt.

***

 A srácok megérkeztek, de mivel én még készülődtem Sarah nyitott ajtót. Hallottam a hangjukat , mindenki fel volt pörögve.
Féltem a találkozástól Harryvel. Nagyon rég nem láttam és a pillangók ismét a gyomromban repkedtek. Mi van ha látni sem akar? Mi van ha már meg sem ismer? És ha hozzám sem szól? Kérdések százai gyötörtek. Képtelen voltam a tükörbe nézni. Rosszul voltam. Szédültem. A helyzetemen nem javított a cipőm magassága sem. Nem is tudom miért ezt vettem fel. Nem vagyunk már együtt Harryvel, akkor miért akarok tetszeni neki?! Szánalmas vagyok. Mint egy hülye kislány aki először megy randizni. De ez nem is randi. Bulizni megyünk a barátaimmal. De akkor...
-Liiiiz, már nem is vagy rám kíváncsi? - hallottam egy ismerős hangot.
-Egy perc Lou! - kiáltottam ki. Hiányzott már ez a hang.
Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Ideje kimenni.


Harry szemszöge:

Nyílt a fürdőszoba ajtó és ...

Te jó ég! Le sem tudtam venni a szemem róla. Még csodálatosabb, mint ahogy emlékeztem. A gyomrom összeszorult. Basszus, ez normális?
Rám nézett csodálatos kék szemeivel. Csak bámultam, képtelen voltam megszólalni. A nőt, akit szeretek most újra láthatom.

Liz szemszöge:

Te jóó ég! Hogy lehet ennyire helyes?! Elindultam a többiek felé  - Sziasztok!- és megbotlottam. Harry karjaiba estem.  Megszólalni sem tudtam. Csak bámultam. Gödröcskéi elővillantak, amitől még inkább zavarba jöttem. Elég lassan reagáltam, de végül újra a lábaimon álltam.

-Öhm, köszönöm Harold. - kerestem a megfelelő hangszínt. A szívem hevesen vert, szinte már kalimpált.  A többiek elnevették magukat. Tudták, hogy mennyire zavarban vagyunk , de ők ezt csak élvezték. Még mindig Harryt bámultam.
-Rég nem hívtál már így. -mosolygott.

Még helyesebb volt, mint mire emlékeztem és a hangja... le kell ülnöm egy percre, mert a lábaim újra megremegtek.

-Engem már észre sem veszel? -  kapott fel és pörgetett meg Lou.
-Csak téged látlak egyetlenem! - ugrattam.


Mindenkinek köszöntem, beszélgettünk pár percet, de Zayn már nagyon elemében volt. Indulni akart, mert randija van valami csajjal. Tipikus.

***

Sarah szemszöge:

Mikor mindenki elindult, Niall megfogta a kezemet és magához húzott. Ujjainkat lassan összekulcsolta , majd a kezünket nézte.
-Pontosan illik. - mosolygott , majd tovább nézte. - Hozzám tartozol Sarah!
A lábam megremegett. Mindig ez van, ha Niall hozzám ér, de már lassan kezdem megszokni. Megfogja a kezem én pedig elhasalok. Már értem a sok kék-zöld foltot a lábamon.
-A legjobb dolog volt...
-Mi? - nézett rám. Ismét elmerültem csodás szemeiben. Arcomat fürkészte, olyan aranyos mikor felvonja a szemöldökét.
-Hogy Londonba költöztem.

***

A srácok totál felpörögtek. Bevadult a buli. Nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget táncoltunk és ittunk, azonban észre vettem, hogy Harry csak üdítőt iszik. Tehát a bandából mi ketten vagyunk teljesen józanok. Jól éreztük magunkat, de az éjszaka folyamán számtalanszor elkaptuk egymás pillanatát. Fura volt együtt mégis külön bulizni. Mikor együtt voltunk egész buli alatt táncoltunk és csókolóztunk . Harry mindig szorosan magához húzott és...

-Liz, nincs kedved táncolni? - szólított meg egy ismerős hang.

-Justin? Justin Bieber? Most álmodok? - pirultam el.
-Liz? Liz Hamilton? Ha szabad ilyet mondanom, még dögösebb vagy, mint a plakátokon. - mosolygott rám.

Ha most nem ülnék, tuti összeestem volna. Justin Bieber most komolyan nekem bókolt?!

-Ez igazán kedves tőled és igen, van kedvem táncolni. - válaszoltam, mire ő kinyújtotta a karját és bevezetett a tömegbe.

Ijesztően jól táncolt. Mellette valami botnak éreztem magamat. Justin igazán helyes, ezért nagyon meglepett, hogy csak úgy megszólított. Sok hírességet láttam már itt Londonban, de ők még nem hívtak táncolni.
Tánc közben egész véletlenül Harryre pillantottam , ekkor észrevettem, hogy bámul. Egyedül ült a kanapén és minket nézett. Tagadhatatlanul.

Harry szemszöge:

Justin? Mi a fenét keres itt? És miért pont Liz-t kellett táncolni hívnia?! És miért beszélgetnek ennyire közel egymáshoz?!  Liz. Annyira csodás. Egyszerűen gyönyörű. Mindenki őt bámulja és ez baromira idegesít. Nincs elég csaj, csak őt kell stírölni?! - Bosszantott.

-Haver, menj már oda! - ült le mellém Niall és Sarah.
Sarah csak bólogatott. - Sokkal jobb vagy, mint Justin!- tette hozzá.
Már majdnem felálltam, mikor megláttam, hogy Justin kézenfogja és a kijárat felé indulnak.

Liz szemszöge:

Átvágtunk a tömegen. Óvatosan hátrapillantottam, hogy Harry figyel - e. Igen.  Végre kiértünk, nem bírtam már itt maradni. Harry látványa teljesen felkavart.

-Köszönöm Justin! - adtam egy puszit az arcára..ekkor ért oda Harry. Szemei elsötétedtek. Arca megváltozott. Nem szólt semmit, csak elviharzott mellettünk.