41. Fejezet

Az ujjaim elengedték az üveget, ami hangos csörömpöléssel földet ért és apró darabokra tört. Néztem a földön fekvő fiút, akit szeretek és sírtam.

-Harry, kelj fel kérlek! - próbálkoztam, de semmi. Meg sem mozdult. A kezemet vér borította. Megijedtem.
-Hívjanak már egy mentőt az Isten szerelmére! - üvöltötte Justin.

Ájult szerelmemre borultam és sírtam. Sosem bocsátom meg magamnak, ha valami baja lesz! Szemeim lecsukódtak...

-Arréb! Menjenek arréb! Hol van a sérült? - hallottam egy ismeretlen hangot. A képek elfolytak előttem, már csak hangfoszlányokat véltem felfedezni.
-A hölgy is megsérült?
-Elájult. - felismertem Justin hangját még utoljára, ezután elsötétült minden.

***

Fények cikáztak a fejemben. Zavartak. Kinyitottam a szemem. Hol vagyok?! Körülnéztem, ekkor villámcsapás szerűen bevillant minden.
-Harry! - ugrottam ki az ágyból.
-Nyugi Kislány, maradj csak itt! Nem örülnének az orvosok ha felkelnél!
-Lous! - ismertem fel a hangot. Még mindig elfolytak a képek , de már kezdett tisztulni.
-Hol van Harry?!
-Az intenzíven. Sok vért veszített és az üveg is rossz helyen találta el, ezáltal kómába került. - mondta lehajtott fejjel. Szeméből egy könnycsepp gördült ki.
-Neeeem! Az nem lehet! - kiugrottam az ágyból és már szaladtam is, de Lou visszahúzott.
-Nem kelhetsz fel! Feküdj vissza , nem lesz semmi baj! - próbált nyugtatni.
-Engedj el Louis! Látni akarom Harryt! - próbáltam kiszabadulni szorításából!
-Auu, Liz, te megharaptál?! - nézett rám Louis.
-ENGEDJ EL! Nem kérlek többször! - üvöltöttem. Teljesen elborult az agyam. Azonnal látni akartam Harryt! Az nem lehet, hogy kómába esett! Nem , ő nem...
Végre elengedte a karom és már szaladtam is. Kerestem az intenzívet. Minden kórterembe benyitottam, de Harryt nem találtam. Már majdnem feladtam, mikor egy testőrökkel védett szoba elé tévedtem. Ez ő lesz!
Odarohantam, de a két izomagy megállított.

-Kisasszony, ide nem mehet be! - figyelmeztettek.
-Liz Hamilton vagyok, Harry Styles barátnője! - mondtam, próbáltam hatást gyakorolni rájuk, ezért kihúztam magam.
-Az más, tessék! - álltak odébb. Féltem benyitni. Féltem, hogy mit látok. Végül megfogtam a kilincset és lenyomtam. A szobában csupán egyetlen ágy volt, amiben Harry feküdt. Feje teljesen be volt kötözve, alig lehetett felismerni. Azonnal odarohantam hozzá. Olyan törött volt..megfogtam a kezét, nem mozdult. Teljesen élettelen volt. Rázogattam, hogy felébredjen.

-Harry! Nem hagyhatsz itt! Ébredj fel!- de semmi.
-Liz, gyere! Hagyd most Harryt!- hirtelen ott termett Lou a testőrökkel.
-Nem megyek sehová! Ébredj fel! - ütögettem. Rángattam, de nem reagált.  -Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem! - ordítottam. - Nem teheted ezt! - ekkor felkapott Louis és kirángatott a szobából, de tovább őrjöngtem.
-Vissza akarok menni, engedj el! - Ne harapj Liz! Nyugodj meg!

Louis szemszöge:
-Nyugodj meg Liz, nem lesz semmi baj! - öleltem át szorosan, de ő csak kapálózott. Folyamatosan rugdosott. Erre felfigyeltek a folyosón lévő dokik is. Azonnal odarohant négy termetes ápoló és lefogták Lizt. Ez egyik egy hatalmas injekciót adott be neki, amitől mozdulatai lelassultak, végül elaludt.

Szörnyű volt így látni a barátaimat. Az egyik kómában, a másik pedig megőrült ettől a tudattól. Liz teljesen kikészült. Belenéztem a szemében és láttam a homályt, tekintete is tükrözte elmeállapotát.

-Hova viszik Lizt? - kérdeztem az egyik ápolót.
-Uram, a hölgy elméje elborult. Biztonságos helyre kell vinni, oda, ahol nem árthat másoknak , de legfőképp saját magának. - mondták, majd egy hordozható ágyra fektették és elindultak.
-Várjon! Ezt most nem mondja komolyan?! Egy gumiszobába akarják zárni?! - dühös voltam. Ezt nem tehetik. Liz csupán kiakadt, ami érthető is, de ez azért túlzás.
-Uram, a hölgy megharapta. Az elméje sérült, kárt tehet saját magában és környezetében is. Ne aggódjon, nem lesz semmi baja . Egy kis pihenés után rendbe jön!

***

-Ezt nem hiszem el! Kicsim öltözz fel azonnal, a kórházba kell mennünk! - szólt Niall. A hangja feszült volt, arcizmai megfeszültek.
-Mi történt?! - kérdeztem.
-Majd a kocsiban, siess!
Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és összeszedtem a cuccaimat. A cipőmet fel sem húztam , nem akartam még azzal is bajlódni. Már rohantunk is a kocsi felé. Niall léptei felgyorsultak.

-Harry és Liz... - kezdte.
-Mi?! Mi történt?! - ideges lettem.
-Kórházban vannak. Harry kómában, Lizt pedig egy gumiszobába zárták, mert elborult az elméje.

A szívem hirtelen zakatolni kezdett. A világ forgott velem. Képtelen voltam feldolgozni. A barátnőm és a barátom kórházban?!
Niall a gázra lépett, minél hamarabb barátaink mellett akartunk lenni. Tudnunk kellett, hogy mi is történt.

***

-Louis! - a folyosón Louis ült összeroskadva, azonnal odarohantunk. - mi történt?! - kérdeztük egyszerre.
Részletesen elmesélte az éjszaka történéseit. Justin és Liz csókjától kezdve, az üvegig. Aztán, hogy Liz megharapta, ezért gumiszobába zárták. Könnyekkel telt meg a szemem. A falnak dőltem, majd lábaim felmondták a szolgálatot. Lecsúsztam és átkaroltam térdeim.
-Kicsim - guggolt le mellém Niall- nem lesz semmi baj. Harry hamarosan felébred, Liz pedig kikerül arról a helyről. - átölelt, de ez most nem segített. Csak sírni tudtam. Képtelen vagyok elhinni.