XXVII. Fejezet
Harry szemszöge:
Már csak két nap. Két napig lehetünk szabadok, aztán kezdődik a munka. Imádom amit csinálok, de van bennem egy kis bűntudat, amiért itt kell hagynom Lizt. Nem jöhet velünk, mert ő is dolgozik. Befutott, mint modell. Végignéztem rajta és egyszerűen képtelen vagyok betelni tökéletességével.

***

-Harry, dumálnunk kell. - jött oda hozzám Lou.
-Mi a baj Lou? - aggódtam, mert nem szokott ennyire komoly lenni.
-Találtam egy képet twitteren...
-És? Nem jó rajta a hajad vagy kivan a feneked? - röhögtem, de ő egy cseppet sem értékelte a poénomat.
-Liz...
-Mi van Lizzel?
-Ezt látnod kell!

-Mindenki erről beszél neten. Érdeklődnek, hogy mi van a szerelmi hárömszöggel, meg ilyenek...

Ez most kicsit rosszul esett. Felismertem a srácot. Vele smárolt a Buddha-ban. Ezekszerint már régebb óta ismerték egymást?  Vagy friss kép lehet?! Liz tegnap festette szőkére a haját. Tehát tegnap találkozott Avannel? De hát mikor?! Délután azt mondta, hogy csak hazaugrik pár cuccért.
Most azonnal beszélnem kell vele!
***

-Te randiztál Avan Jogiával?! - rontottam be a fürdőszobába. Épp fürdött, de már képtelen voltam tovább várni, tudnom kellett az igazat.
Egy pillanatra rajta felejtettem a szemem a testén. Még sosem látott sérüléseket fedeztem fel. Hogy nem vettem még észre?! Egy idióta vagyok!
-Liz, azok...? - néztem rá.
Szemei megteltek könnyekkel, majd elfordult és magára kapta a törölközőjét. Tisztán láttam, hogy friss vágások voltak a karján. De mikor?! Miért?!
-Miért csináltad ezt?- fogtam meg a karját, mire ő kétségbeesetten nézett rám.
-Mert szeretlek...- csupán ennyit mondott és kirohant a fürdőből. Azonnal utána mentem. Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Ezt mindenképp tisztáznunk kell.
Az ajtó felé rohant, de még időben odaértem és becsuktam előtte, majd kulcsra zártam.
-Engedj ki Harry! - kérte.
-Most nem mehetsz el! Nem csinálhatod ezt magaddal! Értsd meg! Én itt vagyok és soha nem megyek el! Lemondom a turnét! Pár hónapra elutazok kettesben...

Liz szemszöge:

-Ezt nem teheted! Semmi bajom Harry, csak kicsit sokat ittam! De már régen volt, felejtsük el!
-Liz, ez akkor sem jó így.! Szólok a srácoknak..
-Nem, ezt nem engedhetem! Nem hagyhatod cserben a rajongókat! Miattam semmiképp! - győzködtem. Arcán egy aprócska mosoly jelent meg.
-Egy feltétellel: eljössz velem. - mondta határozottan.
-Harry, én... - kezdtem volna, de félbeszakított a mobilja csörgése.
-Nincs vita, hívd fel az ügynökséget és mondd le a fotózást! - kezembe adta a mobilom, majd felvette a sajátját.

***
A tökéletes nap megkoronázásául együtt vacsoráztunk Niallel. Az egész napot kettesben töltöttük. Niall a legjobb ami valaha történt velem. A közelsége egyszerűen mámorító.

Megvan az új mobil háttérképem. Niall fotózta miközben sétáltunk. Hát nem aranyos?!

-Kicsim, nem jönnél el velem a turnéra? Igaz, hogy csak kevés időt tudnánk együtt tölteni, de boldoggá tennél vele. Együtt feküdhetnénk le a koncertek után és reggel melletted ébredhetnék. - belenéztem csodás kék szemeibe és teljesen elgyengültem. Tekintete őszínte volt. A lábam ismét megremegett.

-Niall, én nem szeretném elvonni a figyelmed a turnéról...-kezdtem a magyarátkodást,  ám ekkor ajkait az egyénre tapasztotta. Ismét elfelejtettem korábbi problémáit. Azt sem tudom, hogy miről volt szó pár perccel ezelőtt. 

***

-Liam, tanácsot szeretnék kérni. Te vagy itt a 'legbölcsebb'.
-Kössz Liz, ez aztán kedves...- mondta tettetett sértődéssel.
Megmutattam a karomat, majd elmeséltem neki mindent. A kapcsolatomat Avannel, ami persze csak munka kapcsolat illetve Harry iránti érzéseimet. Az érzéseimet, melyek erősebbek mindennél. Már a gondolatától remeg a gyomrom.
-Figyelj Liz, csak annyit tanácsolhatok, hogy ezt mindenképp mondd el Harrynek. Mármint Avant, mert totál be fog csavarodni a féltékenységtől...a másik dolgot, pedig kérlek felejtsd el, örökre! Okosabb lány vagy te ennél!

...

-Toy Story? - ajánlottam fel. Imádom a meséket, Liam is imádja, gondoltam eltölthetnénk egy kis időt közösen.
-Kukorica is lesz? - jelent meg Niall is az ajtóban.
-Mozit említett valaki? - dugta be a fejét az ajtón Zayn és Lou is.
Szinte sejtettem. Nyugodt este?! Álmaimban. Ez a négy srác folyton együtt van. Irigylésre méltó a barátságuk.
-Okéééé, akkor kukorica 5 személyre.- állt fel a kanapéról Liam. Elindult a konyhába, hogy elkészítse a mozis nasit. Ekkor bevillant. Hol van Harry? Már órák óta nem láttam őt. Sem pedig Sarah-t. Bár ő azt hiszem vásárolni ment. Tehát Harry. Felszaladtam az emeleten és benyitottam a szobaajtón.
A látvány mosolygásra késztetett. Az ágyon feküdt és aludt. Olyan aranyos volt, mint egy nagy baba. Egy igazán helyes baba. Közelebb léptem az ágyhoz és leültem a szélére. Csak néztem és néztem. Egy göndör fürt épp az arcába lógott. Félresepertem és tovább néztem. Ekkor rezegni kezdett a mobilja. Gyorsan felkaptam, nehogy felébredjen a rezgésre. Akaratlanul is rápillantottam. Sms-e jött.
'Styles, ezt még megbánod !' - Az üzenet hatására megremegtem. Harry belekeveredett valamibe?! Ki fenyegeti?
A szívem hevesen vert. Kimentem a szobából. Muszáj lenyugodnom. A konditerem felé indultam, valahogy le kell vezetnem a fölösleges feszültséget.

Sosem tartottam magam szépnek. Hiába fogyokúráztam vagy edzettem sosem voltam elégedett a külsőmmel. Ezért is tartom hihetetlennek, hogy Harry Stylesnak én kellek. A testem, mint egy tehéné. Ezért naponta több órát edzek. Nem szeretném szégyenbe hozni a srácokat. Sarah persze tökéletes alakkal jelentkezik. Irigylem őt.

Épp a futógépet nyúztam, mikor valaki elnevette magát.
-Ezen mi olyan vicces?! - mordultam fel, de mikor megfordultam mosoly ült az arcomra. Harry állt mögöttem, karjait összefonta mellkasa előtt. Csupán egy melegítő alsó volt rajta, így szemem megakadt izmos felsőtestén. Tökéletes volt. Leléptem a gépről és közelebb sétáltam hozzá. Mosolygott.

-Velem jössz? -kérdezte. Hirtelen nem értettem, hogy miről beszél, aztán bevillant. A turné.
-Nem szeretnék útban lenni Harry...
-Azt hiszem félre értettél: AZT AKAROM, HOGY VELEM LEGYÉL! - megragadta a karom és szorosan magához húzott. Mellkasunk összeért. Szívem kalimpált. Gyomromban a pillangók erőteljesen dolgoztak. Az ismerős érzés.
Belenéztem a szemébe és csak olvadoztam. Hogy lehet ekkora hatással rám az a szempár?!
-Igen...-mondtam önkívületi állapotban.
-Akkor holnap indulunk! - s megcsókolt.