42. Fejezet

' Az egykori sztárpár Liz Hamilton és Harry Styles jelenleg kórházban vannak. Forrásaink szerint a One Direction szívtiprója kómában fekszik, barátnőjét pedig bezárták az elmeosztályra. Vajon a fiatal hölgynek van valami köze egykori barátja állapotához? Úgyvél...'

-Kapcsolja ki! - utasítottam az ügyeletes nővért. Ezeknek semmi sem szent?! Ideges voltam. Harry állapota nem változott, Liz pedig egyre rosszabbul van. Ordít és sír. Dühöng. Megharapott 2 ápolót, ezért ismét el kellett altatni. Senki nem mehet be hozzá, nem is beszélhetünk vele.

Borzasztó érzés tudni, hogy ilyen közel vagyok hozzá, de nem tehetek semmit!
Niall, Zayn, Louis, Liam és én egész éjjel itt voltunk. Nem mozdultunk Harry szobája elől. A sajtó próbált bejutni, de az őröknek köszönhetően ezt megakadályoztuk.

***

-Haver, térj magadhoz! Nem hagyhatsz itt minket! Liz annyira szeret, hogy teljesen bekattant. Szó szerint. Harry, mindannyian kivagyunk ettől az állapottól...fáj titeket így látni. A vak is látja, hogy ti egymásnak lettetek teremtve. Abban a pillanatban mikor megláttátok egymást, már összeforrtatok. Ti együtt vagytok igazán önmagatok! Hallod, haver fel kell ébredned! Szükségünk van Rád!

***
Harry szemszöge:

Szörnyen fáj a fejem. Hol vagyok?! Miért nem mozdul a testem?! És miért látom saját magamat aludni?! És mit keresek egy kórházban?! Louis, haver! - kiáltottam. Nem hall. Miért nem hall engem?!
Ekkor egy fehér fényt láttam.
-Harry Styles, kómában vagy!
-Isten? Te vagy az? - kérdeztem hunyorogva, mert nem láttam jól a fénytől. - Meghaltam?
-Még nem jött el az időd! Ébredj fel, várnak a barátaid! És a szerelmed! Még egy esélyed van, tedd jobbá a saját és mások életét is! És Harry, sose add fel az álmaidat!

A fény eltűnt. A fejem borzasztóan fájt. Éreztem, de még nem láttam. Hangokat hallottam.
- Ébredj fel Haver! Te vagy a legjobb barátom! Liz megőrült a hiányodtól! Itt hagynál minket?! Ezt nem teheted velünk! - Lous hangját hallottam. Éreztem ahogy fogja a kezem. Ez a pár mondat felkavart. Mindenem fájt. Nem is fájt, hanem zsibbadt. Mintha 100 éve mozdulatlanul feküdnék.  A fények elhalványultak. Kezdtem észhez térni. Nem tudtam megszólalni, de valahogy jeleznem kell. Megszorítottam Louis kezét.

-Harry?! Hallasz engem?! Szorítsd meg a kezem ha értesz! - hallottam a  hangját. Feszültnek és izgatottnak tűnt. Újra összeszedtem minden erőmet és megszorítottam. Elfáradtam ettől a cselekvéstől. Izmaim merevek voltak, nehéz volt újra magamra találnom.

Hallottam, ahogy Lou kirohan a szobából. -Nőőőővér, valaki! Harry megmozdult! - kiáltotta, mire ismerős hangokat véltem felfedezni. Niall? Zayn? Liam? Sarah? és még idegenek.
Valaki megfogta a kezemet, majd a végtagjaimat kezdte masszírozni. Hihetetlenül fájt. Mintha eltörnék a csontjaim. Belül üvöltöttem, de nyilván ezt nem hallották.
-Harry?!
Vagy mégis?! Tehát már hallanak?!
-Harry, szólalj meg ha hallasz, kérlek! - ismertem fel Sarah hangját.
-Liz...hol..van..Liz? - levegőt alig kaptam, csupán ennyit tudtam mondani. Aztán kinyitottam a szemem.

A fény bántotta a szememet. Látásom még nem tisztult ki. Csak pislogni tudtam, így segítve magamon. Körbenéztem a szobában és megláttam a srácokat. Mindenki ott volt, kivéve Lizt. 

-Hol van Liz? - próbáltam újra, ezúttal már jobban sikerült. Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a szívemben. Tudtam, hogy valami baja esett. Fel akartam ülni, de lábaim még nem engedelmeskedtek. 

-Harry, úúúristen! Végre! - ölelt meg Louis. - Hogy vagy? Hogy érzed magad? Fáj valamid? - kérdései megrohamoztak, a fejem zúgni kezdett. Kezemet a fejemre tettem , úgy próbáltam tompítani a zajt. 

-Kérem most menjenek ki, a fiatalembernek most egy kis pihenésre van szüksége! Csoda, hogy ilyen hamar felébredt! - mondta a nővér. 

Nem értettem mi folyik itt. A fejem hihetetlenül zúg, képtelen voltam koncentrálni. Csak egy dolog járt a fejemben: Liz. Hol lehet?! 

-Nővér, kérem. - szólítottam meg. - Hol van a barátnőm? 

-Kérem Uram, most feküdjön le! Pihenni-e kell! 

***

-Beszélnünk kell Lizzel! Tudnia kell, hogy Harry felébredt , így talán helyreállna! - javasolta Niall. 

-Haver, én nem akarok találkozni vele, hisz Ő tehet arról, hogy Harry majdnem meghalt! - dühöngött Zayn. - Felőlem aztán meg is rohadhatna abban a gumiszobában! 

-Ez azért bunkóság! Te is tudod, hogy nem tehetett mást! - ugrottam elé. - Azért mert te vagy Zayn Malik, nem ítélkezhetsz mások felett! Honnan tudod, hogy Liz mit érez? Semmit nem tudsz! - már majdnem megütöttem, mikor Niall átölelt, így megakadályozta azt. 

-Egy szerencséd van Sarah: az, hogy lány vagy!- fenyegetett az ujjával Zayn. 

-Oooh, igen?! - kiszabadítottam a karom Niall ölelésből és minden erőmet összeszedve behúztam egyet neki. Baromira fájt, de megérdemelte. 

-Te hülye kis kurva! - üvöltötte miközben felém közeledett. Megijedtem , de nem mutattam. 

Niall elém állt védelmezően. 

-Ennyire gyáva vagy, hogy megütnél egy lányt? - Louis is Niall mellé állt. 

-Még ennyire sem tartalak, hogy kezet emeljek rád! - azzal a lendülettel hátat fordított és elrohant. 

-Srácok, menjünk beszéljünk Lizzel! - indultam el. 

***

-Elnézést, beszélnünk kell Liz Hamiltonnal! Nagyon fontos lenne! - álltam az egyik ápoló elé. 

-5 percet kapnak!  A hölgy jelenleg nyugtatók hatása alatt áll, ezáltal elég csendes. - majd elővette a szoba kulcsait és benyitott, mi utána indultunk. 2 ajtón kellett átmenni, hogy eljussunk Liz szobájába. A hely elég nyomott volt. Fehér gumifalak mindenhol. Ha azelőtt nem volt dilis Liz, ettől tuti bekattant. Az utolsó ajtót is kinyitotta és...

-Liiiiiiz!