I. Fejezet

Végre eljött a nap. Bizonyítványosztás. 4 kemény év, de végre vége. Ma lesz az utolsó napom, és jöhet a nyár.

***
 -Liz, gyere már, mert elkésel!- kiabált anyu a nappaliból.
-Megyek.

Már csak egy dolog miatt idegeskedem. Vajon sikerült az érettségi?! Sajnos elég gyenge vagyok matekból. A szünet az erősségem. Aludni igazán jól tudok. - Miközben elmélkedtem , már be is értünk a suliba. 900 diák tolongott az iskola pici udvarán . A büszke szülők pedig könnyes szemmel fotózgatták gyermekeiket. Pfff...behányok. Szerencsére anyu nem tartozik a béna szülők közé. Ő tök laza. Magassarkú helyett tornacipőben jött. Apa viszont pont az ellentéte. Talpig öltönyben. Kicsit viccesen néznek ki egymás mellett. Na mindegy, én így szeretem őket.

-Tisztelt Diákok, Szülők, Vendégeink!...- megkezdődött az igazgatónő 'rövid' beszéde. Már háromnegyed órája állunk a tűző napon, de ő még mindig beszél. Hogy tud a semmiről ennyit magyarázni?! Sosem értettem. -Nyugi Liz, kibírod! Nyugi!
-Akkor most következzék a frissen érettségizettek névsora, akit szólítok jöjjön és vegye át az okmányát! :
Alison Watson
Alex Goot
Britany Hamilton
....
Basszus, basszus...ha ezeknek sikerült, nehogymár nekem ne!- borzasztóan feszült voltam. A helyzetemen nem javított a 40 fokos meleg és a sok kamera sem.
-Most pedig szólítom azt a diákot, aki a legjobb vizsgaeredményt érte el iskolánk történelmében: Elizabeth Hamilton!
Hogy miii?! Sokkos állapotba kerültem. Én?! A legjobb vizsgaeredmény?! - mindenki tapsolt és örömködött. Felpattantam a székemről és már szaladtam is.
-Gratulálok Elizabeth, igazán büszke lehetsz magadra!- nyújtotta át az okmányt Mrs.Howard.

***

-Kicsim, annyira büszkék vagyunk rád! Adj egy ötöst!- tartotta a kezét anyu. - Na erről beszéltem.
-Elizabeth ( apu mindig így hív) , gratulálok! A kitűnő eredményedért van egy meglepetésünk!
-átnyújtott egy kis papírt.
-Ez komoly? Egy repülőjegy Londonba?! Imááádlak szülők!