XIX. Fejezet:

-Ha jól belegondolok, én is bírnék enni.- néztem a szöszire és csak mosolyogtam. Szemei azonnal felcsillantak és máris kipattant az ágyból. A kaja hallatán jobb kedvre derült. Mosolya még nagyobb lett, mikor észre vette, hogy őt nézem. Nem néztem, szinte már bámultam. Képtelen voltam betelni tökéletességével.

Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?! Még mindig nem tudom felfogni, hogy engem választott ez a fiú. Ahogy rám néz, az egyszerűen mámorító. Elveszem kék szemeiben, csodás mosolyában...
-Naaa, nem eszünk?! - Csak állt az ágy szélénél és nézett rám értetlenül.
Akaratlanul is, de elnevettem magam. Csak a kaja! 


***
Niall szemszöge:
Hogy képes ez a lány ennyire szeretni? Napról napra látom, hogy néz rám és ez egyszerűen fantasztikus érzés. A világ legboldogabb embere vagyok. Azonban sajnálom Zaynt. Nem akartam, hogy ez legyen, de ha máshogy nem érti meg, akkor mi mást tehettem volna?!

***

Felpattantam az ágyból és odasétáltam Niall-höz. Ő mélyen a szemembe nézett és azt mondta: ' rendelünk pizzát?'. Elnevettem magam, majd a konyha felé indultam. Tök sötét volt, de sikeresen kikerültem a kanapét és átvágtam a nappalin. A konyhában felkapcsoltam a villanyt és megkerestem az étlapot. 

-Jó estét, rendelni szeretnék! ...igen...szeretnék 1 extra sajtos, sonkás, kukoricás, zöldséges pizzát és két üdítőt! - khmm..., szólt közbe Niall, - Nem lehetne 2 extra pizza?- rendben, akkor 2 extra nagy legyen...köszönöm!- bediktáltam a címet, ha minden jól megy negyed óra és megérkezik a kaja.

***

Tényleg éhes lehettem, mert már a második szelet pizzát eszem. Báár, lehet valami köze ahhoz, hogy ez valami isteni.  Csak ettem és ettem, mikor észre vettem, hogy Niall bámul és mosolyog...még csak nem is evett a pizzájából, tehát végig azt nézte, hogy én , hogy eszek. Kellemetlen.

-Van egy kis..várj, majd- megcsókolt. A szám szélét, aztán a nyakamat és végül az ajkait az enyémre tapasztotta. Sonka ízű volt a szája. Majd elhátrált és rám nézett: - volt egy kis sajt a szád szélén.

Képtelen voltam megszólalni, sokkolt ez az élmény. Általában nem szeretek mások előtt enni, de ez most más. Niall társaságában mindig olyan, nem is tudom, szabadnak, függetlennek érzem magam. Nem kell tartanom attól, hogy kellemetlen szituációba kerülök, mert tök lazán veszi a dolgokat.

***

...majd Harry mellém feküdt. Izmos karjával átölelt, fejemet pedig mellkasára helyeztem. Még mindig remegtem, de már csak a fáradtságtól.  A félelmem abban a pillanatban elszállt, mikor Harry kimondta, hogy szeret. Sosem hittem, hogy lehetek ennyire boldog is. Harry a hajammal játszott. Felemeltem a fejem, hogy láthassam az arcát. Percekig csak néztük egymást. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk mire gondol a másik. Hihetetlenül csodás pillanat volt, míg Harry arcán le nem gördült egy könnycsepp.

Kimásztam ölelő karjai közül és felültem az ágyban.
- Mi a baj Harry? Ennyire rossz voltam? Mire ő is felült mellém és átölelt.
-Ne butáskodj, csodás voltál! De tényleg van egy elég nagy problémám. - az arca megijesztett. Nem értem miért sír.
-Harry...
-Liz, 6 hónapos turnéra indulunk a srácokkal, de a managment szerint rossz benyomást kelt, hogy van barátnőm...- mondta, de szavait képtelen voltam feldolgozni.
-Szakítani akarsz velem?- néztem rá, immár én is könnyes szemekkel.
-Liz, én szeretlek...de , tudod...- egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni.
-Minden világos! Szia Harry! - kiugrottam az ágyból és amilyen gyorsan csak tudtam , felöltöztem. Végignézte, ahogy öltözöm, de egy szót sem szólt. Ennyi?! Tehát ennyit ért neki ez a pár nap, ez az éjszaka? Elöntött a düh, minél hamarabb le akartam lépni...És még mindig semmi. Egy szót sem szólt. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, ránéztem : -Már bánom , hogy megismertelek Harry Styles.- s már szaladtam is. Ki az utcára, végig a járdán. Futás közben elmosódott az utca, nem tudtam hol vagyok. Remek. Még el is tévedek. Lassítottam . Nem láttam értelmét tovább futni, a problémáim elől képtelen lennék elbújni. Kétségbeestem. Megálltam egy sarki boltban és vettem valamit. Már korábban is megtettem. Mikor dühös voltam, csak magamat bántottam. Nem érdekelt a fájdalom. Ez csak fizikai szenvedés, a szívem jelenleg darabokban. Ez tehát a legkevesebb. Leültem az út szélére és csak néztem , ahogy elfolyik...minden... Percekig csak bámultam magam elé, néztem a tócsát. A tócsát, ami az én vérem. Nem éreztem jobban magam, nem is tudom miért tettem ezt újra..

-Liz?!