XIII. Fejezet

Mosollyal az arcomon ébredtem. A fejemben bevillantak a tegnap este emlékképei. Vagy csak álmodtam?
Felültem és körbenéztem. Ez nem az én szobám, tehát nem álmodhattam. A rendetlenség ismerős volt, de mégsem a sajátom. Zöld falak, ez csak Niall szobája lehet. De akkor hol van Ő? A takaró alá pillantottam. Oooo. Hol vannak a ruháim?! Ez már fura. Nem találom őket. Gyorsan felkaptam egy pólót a földről, szerencsére az a térdemig ért, így kellőképp eltakart. Megnéztem a fürdőt, de ott sincs Niall. Elindultam a földszintre, mikor hangokat hallottam lentről. Niall és Zayn 'beszélgettek'. Halkan, de vitatkoztak.
Megálltam a lépcsőfordulóban és onnan hallgatóztam, tudom, nem szép dolog, de nem tehetek róla.

-Szállj le róla, én láttam meg előbb! Te is tudod!
-Zayn, itt nem erről van szó. Én szeretem, te csupán egy újabb trófeát szeretnél!
-Te hülye vagy! Most kérlek utoljára! Nem fogom vissza magam!
-Versenyt akarsz tesó? Hát megkapod!
-1 hét, és majd eldől, hogy kit választ!
-Már alig várom, ez pite lesz. Sarah már most engem választott!

***
Na várjunk csak, ezek most rólam beszélnek?! Én Sarah? Ehhez még korán van. Kezdjük elölről. Tehát Zayn és Niall fogadtak, hogy kié leszek. Szóval én csak egy trófea lennék és a tegnap este semmit sem számított?
Pedig már azt hittem, hogy ő más. Már majdnem elhittem minden szavát....
http://media.tumblr.com/tumblr_m4ohpl52cw1qkmx8h.gif

Visszarohantam és magamra csuktam az ajtót. Nem találom a ruháimat. Már nem is érdekel. Nem mutatom a fiúknak, hogy baj van. Ha játékot akarnak, hát most megkapják. De azonnal beszélnem kell Lizzel.

***

A nap besütött az ablakon. Mozgolódni kezdtem, ekkor egy izmos kar szorosabban ölelt.
-Hmm...
-Jó reggelt Harry!
-Jó reggelt Szépségem! - ölelt magához és nem engedett el.
Megfordultam, hogy lássam. Ooolyan aranyos még reggel is. Egy göndör tincs az arcába lógott, a gödröcskéi pedig előbukkantak, mikor észrevette, hogy őt nézem. Félresöpörte a tincset és mosolygott.
-Még reggel is gyönyörű vagy! Hogy csinálod? - Szavai hallatán elnevettem magam. Igazán jó vicc volt. A hajam, mint a szénakazal, a fejem, mint egy múmiáé, bár nem szeretnék egyet sem megsérteni, hogy magammal hasonlítgatom.
-Ne nevess, ez az igazság! Minél több időt töltök veled, rácsodálkozom a természet ezen különlegességére. Csodás vagy!
-Harry...- de nem fejezhettem be a mondatom, mert ajkait az enyémre tapasztotta. Karjával még szorosabban ölelt, egy mogyoró sem fért volna el köztünk.
Beletúrtam barna fürtjeibe , mire ő elmosolyodott. - Tetszik? - nézett rám.
-Tetszel! - ugye ezt most nem hangosan mondtam?! Basszus, egyből elpirultam. Próbáltam lejjebb csúszni az ágyban és elbújni a paplan alá, de ő lerántotta rólam és a szemembe nézett.

I’ve never been so into somebody before
And every time we both touch I only want more
So tell me nothing’s going to change yeah
And you won’t walk away yeah.." -énekelte. A hangja még mindig elnémított. Mintha megszűnt volna a külvilág, csak az arcát láttam és a hangját hallottam. 

I never understood

What love was really like, but
I felt it for the first time
Looking in your eyes...'- Mikor befejezte, én így folytattam. Meglepődött és csak nézett. Megijedtem, ezért rögtön abbahagytam. 

-Ennyire szörnyű volt? -kérdeztem és éreztem , hogy egy könnycsepp csordult ki a szememből.

-Most csak viccelsz, ugye? Ez egyszerűen fantasztikus volt. - felkapott az ágyból és leszaladt velem a nappaliba. 

-Állj meg Harry , kééérlek! - nevetgéltem . 

-Bandagyűűűűlés, MOST! - kiáltotta . 

Pár perc alatt a nappaliba összegyűlt a 4 fiú és Sarah is ott csoszogott Niall nyomában. Csak egy póló volt rajta. Ránéztem, ő pedig csak intett, hogy majd megmagyarázza. Hát van mit megbeszélnünk, az biztos...

-Srácok, azt hiszem megtaláltam a tökéletes hangot, ami megkoronázná a koncertünket. Mit szólnátok, ha Liz is velünk jönne a turnéra? 

-Én Liz?!