XI. Fejezet

-Autóbalesete volt.- csak ennyit bírd mondani, mert könnyei már előtörtek.
-Melyik kórház? - kérdeztem.
-London Bridge Hospital. 
-Szállj be, én vezetek!- toltam az autó felé. 

-A kulcsokat! - néztem a sofőrre. 
-Na de hölgyem, ez az én autóm!  Nem vihe...
-Nem-e, na ezt nézze!  - Kikaptam a kezéből a kulcsot és már be is pattantam. Igaz, hogy nem tudom, mi merre van, de majd a GPS elvezet. Elindultam, ki a parkból, közben bediktáltam a címet. Ilyen gyorsan még sosem vezettem, de ahogy Harryre néztem egyszerűen megszakad a szívem. A gyönyörű arca vonásai eltűntek, csupán fájdalom és düh látszódott. Az úton nem beszéltünk. Fél óra alatt átvágtam magam a londoni forgalmon. 

Az épület ijesztő volt. Szürke és sivár. A falaktól olyan érzése támad az embernek, mintha az perceken belül összenyomna mindent és mindenkit.
Szaladtunk a folyosókon, míg meg nem találtuk a recepciót. De ott senki nem volt. Harry a nővérhívót próbálta, de semmi. - Soha sincsenek itt, mikor szükség van rájuk! Mi a fenének fizetik egyáltalán őket?! - Harry egyre dühösebb lett , majdnem felborította a pultot.
-Elnézést Uram, ezt meg hogy képzeli?! - jött oda egy igen 'testes' középkorú nővér. Arcán az unalom minden jele észlelhető volt. 
-Harry Styles vagyok. A húgomat, Gemmát úgy fél órája hozták be. Autóbalesete volt. Hogy van?- szegezte a kérdést a nővér felé, aki viszont csak annyit mondott, hogy ' Sajnos nem adhatok ki semmiféle információt, meg kell várniuk Dr. Abigale-t.'
-Most ugye csak szórakozik?! Tudja, hogy én ki vagyok?!-Harry elméje már teljesen elborult. Remegett a dühtől...arca félelmetessé vált. 
-Várj Harry, majd én!- fogtam meg a kezét, hogy megnyugtassam. 
Felhajtottam a pultot és már bent is voltam a nővér mellett. Szemei kikerekedtek, a nyála csak úgy fröcsögött, úgy ordítozott. 
-Na idefigyeljen , vagy tájékoztat minket Gemma Styles állapotáról vagy...- és már le is vettem a magassarkúm, készen állva a megfélemlítésre. 
-Kisasszony, erre igazán semmi szükség. Gemma Styles jól van. Megrepedt pár bordája, kisebb nagyobb sérüléseket szerzett, de fel fog épülni. A doktor úr jelenleg is vizsgálja. Kérem foglaljanak helyet a váróteremben. A doktor úr azonnal jön. - mondta. 
- És ezt az előbb nem tudta volna mondani?! Köszönjük! - lecsaptam a pultot, visszahúztam a cipőmet és odaálltam Harryhez, aki mosolyogva nézett rám. 
-Most úgy megcsókolnálak...!-suttogta a fülembe. 

***

Csak feküdtünk a parton és néztük egymást. Tökéletes pillanat volt. A ruhám teljesen átázott, mert én hülye úgy mentem be a vízbe. Niall ruhája viszont finom száraz volt, mivel ő levetkőzött. Fáztam. Rám nézett és a pulcsija felé invitált. Odabújtam hozzá, majd felhúzta a cipzárt . Mellkasunk összeért, éreztem milyen sebesen ver a szíve. Tehát nem csak én vagyok zavarban. Éreztem az illatát, mélyen beszívtam. Szorosan hozzábújtam és csak élveztem a pillanatot.

***
-Doktor úr, hogy van Gemma? - pattantam fel a székemről mikor megláttam az első köpenyes alakot.
-Kisasszony, Ön hozzátartozó? - kérdezte komoran a pocakos ember.
-Nem, de ...
-Igen, Gemma a nővérem, ő pedig- karolta át a derekam- a barátnőm. Tehát válaszolna a feltett kérdésre?!
Tudom, hogy gonosz dolog mos ilyenre gondolni, de most először mondta valaki nyilvánosan , hogy a barátnője vagyok. Boldog voltam, hogy ezt Harrytől hallhatom.
-Nyugodjanak meg kérem, a nővére rendbe fog jönni. Kisebb karcolások, de a szervezete igen erős. Pár napig bent kell tartanunk, aztán meglátjuk hogy reagál a szervezete a gyógyszerekre. Egyenlőre csak ennyit mondhatok.
-Köszönjük doktor úr, esetleg bemehetnénk hozzá?
-Sajnálom, de most alszik. Kímélni kell. Jöjjenek vissza holnap!-búcsúzott és már odébb is állt.

-Nyugi Harry, most már minden rendben lesz. Menjünk haza.
De ő nem mozdult, csak mosolygott. A gödröcskéi megjelentek, amitől én teljesen zavarba jöttem. Imádom a mosolyát, imádom mindenét. Imádom.
Megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Majd behunyta a szemét és az arcom felé közeledett. Most meg fog csókolni, most meg fog csókolni. Újra pánikba estem. De nem történt meg, csupán egy puszit adott az arcomra, majd mélyen a szemembe nézett és azt mondta: i love you !