XXIV. Fejezet

Harry szemszöge:

'I miss you'
Ez egyértelmű célzás volt. Szeret. Képes volt kiállni mindenki elé és ezt 'elmondani'. Utána kell mennem mindenképp. Alighogy kiértem a szórakozóhelyről, fotósok serege talált meg.

-Harry, ismered Elizabeth Hamilton-t?! - egy riporter a képembe nyomta a mikrofonját.
-A barátnőm és most hagyjanak! - átvágtam a tömegen és már szaladtam is Liz után, mikor hatalmas tömeget láttam meg valami köré felsorakozva.

-Szegény lány, annyira fiatal még!
-Hívjon valaki mentőt!
-Tud valaki elsősegélyt nyújtani?- ezeket hallottam, ekkor megláttam egy autót, aminek az eleje véres volt. Nagyon rossz érzés fogott el, azonnal odarohantam. -Csak ne ő legyen! Istenem, add, hogy ne ő legyen! - átvágtam a tömegen. Nem ő volt az. Megkönnyebbültem.

Körbenéztem. Ez már sok nekem. Annyira szeretem, hogy az már fáj. De minden elrontottam.

***
Hazaszaladtam és becsaptam az ajtót. Egyedül akartam lenni. Gondolkoznom kellett.
http://media.tumblr.com/tumblr_m5yd1lIAAr1r4fwg5.gif

Most mit csináljak?! Harry hiánya egyszerűen megőrjít. Beleőrülök ebbe az egészbe. Szükségem van Harryre, hogy normálisan gondolkodni tudjak. Szükségem van rá.

***
-Caroline? Te meg, hogy kerülsz ide?
-Szia Harry. Láttam, hogy magányosan üldögélsz itt. Csatlakozhatok?
-Jobb lenne, ha eltűnnél.
-Nyugalom szépfiú, csak megiszok egy italt. - a kezét az enyémre tette. Még a hideg is kirázott az érintésétől. Amennyire szerettem ezt a nőt, most annyira utálom. A látványától is felkavarodik a gyomrom. De most nem érdekel. Csak iszok. Felejtenem kell.

***

Még órákig sírtam a kanapén, mikor egy őrült ötletem támadt. Elmegyek hozzá. Nem bírom tovább nélküle. Látnom kell.
Nem érdekelt, hogy a külsőm jelenleg borzalmas, csak látni akartam. Még egyszer legalább.

Szaladtam, amilyen gyorsan csak tudtam. A ház előtt megálltam és egy percig gondolkodtam. Vajon itthon lehet már? Nem lenne hülyeség bemenni? De végül összeszedtem magam és beléptem az ajtón. Végigsétáltam a folyosón, a nappaliban Lou ült egyedül.
-Itthon van? - csak ennyit kérdeztem, mire ő bólintott. Futottam az emeletre, végül annyit utánam kiáltott, hogy ' ezt most nagyon nem kellene'!  Nem értettem, hogy mit akar ezzel, csak siettem Harry szobája felé. Benyitottam.

-Te most szórakozol velem?! Ki a fenének képzeled magad?! 1 órája még szerelmet vallottál erre most meg itt ...?! - ordítottam.
-Liz, ez nem az aminek látszik, had magyarázzam meg kérlek! - letolta magáról a táncosnőt és rohant utánam. Hosszú lábai előnyt jelentettek velem szemben. A lépcsőnél elkapta a karom és visszarántott. Szorosan magához ölelt. Mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
Felpofoztam.
-Ezt ne próbáld meg még egyszer! Undorodom tőled Harry!
Leszaladtam a lépcsőn, lent Lou állt.
-Sajnálom Liz!- mondta.
-Védd csak a barátodat, te is ugyanolyan vagy, mint ő! Pedig én bíztam benned!- ezt már sírva mondtam, nem bírtam tovább tartani magamat.
Milyen hülye vagyok, hogy egyáltalán idejöttem. Nem tudom, hogy mit csinálhatnék most. Ekkor bevillant. Avan Jogia. Felhívom, szükségem van most egy kis társaságra, ha már Sarah-t nem érem el.

***
Sarah szemszöge:

-Ott vagyunk már? - érdeklődtem .
-Nyugi Kicsim, hamarosan megérkezünk. - mosolygott Niall.
Már vagy 1 órája autókáztunk, mikor végre megálltunk. Leállította a motort, én abban a pillanatban kiugrottam az autóból. Elzsibbadt mindenem, muszáj volt kinyújtóztatnom fáradt végtagjaimat.

-Öhm Niall, hol is vagyunk? - néztem körbe. A látvány valóban szép volt, de sehol semmi. Egy kikötőben voltunk. Ennyi leesett nekem is, csak azt nem értettem, hogy miért is jöttünk ide.

-Majd meglátod, csak gyere!- megfogta a kezem és végig vezetett a hídon, egészen az egyik luxushajóig. Ámuldoztam. Ilyen szépet még sosem láttam.

Már a fedélzeten voltunk, Niall a kormányhoz ment és leültetett. Most pedig fél óra és megérkezünk. Beindította az óriási járművet és elindultunk. Nem is tudtam, hogy hajót is tud vezetni. Annyira jól állt neki ez a hajóskapitány szerep.

Csak bámultam és bámultam. A Hold fénye megcsillant szőke haján, szemei még a sötétben is csillogtak. Tökéletes volt.

***
Megérkeztünk egy gyönyörű kis szigetre. Egy 'lakatlan' szigetre , amit egész hétvégére kibérelt a szöszi. Tehát csak velem fogja tölteni a hétvégéjét, csak kettesben.
A tökéletes pillanatot csak egy valami rontotta el. Nincs nálam semmi ruha. De Niall ezt is megoldotta. 2 bőröndnyi ruhát vásárolt nekem, még mielőtt ideértünk volna. Mindent pontosan megszervezett.

****

-Azt akarom, hogy tökéletes legyen ez az este!- karolta át a derekamat.
-Veled vagyok, csak tökéletes lehet. - belenéztem kék szemeibe és megremegett a lábam. Ez már sosem fog elmúlni?!
-Átölelt és megpuszilta a szám. - éreztem az illatát, mélyen beszívtam. Még az is tökéletes volt.
Elmosolyodott.
-Szeretlek Sarah! - és most megcsókolt. Érzelmekkel teli csók volt. Ebben a csókban miden benne volt. Éreztem, hogy megremeg újra a lábam. Ha nem tartott volna, biztosan összeesem. Szorosabban magához ölelt, majd felemelt és bevitt a hálószobába. Ajkaink csak egy pillanatra váltak el, mikor levettem a pólóját, így felfedtem izmos felsőtestét. Bámultam. Erről is képtelen vagyok leszokni?! Észrevette és elmosolyodott. -Tegyük egyenlővé az állást!- majd egy hirtelen mozdulattal letépte rólam a felsőm. Wááááooow. Majd ajkai újra megtalálták az enyémet .
-Szabad? - mielőtt levette volna a szoknyám megkérdezte. Még ebben a pillanatban is tökéletes úriember.

***