XVII. Fejezet

-Sarah, azonnal húzzunk innen. Nem akarom, hogy valami bajod essen. - húzott a kijárat felé Niall.
De aranyos, ennyire vigyáz rám. Ami az előbb történt, az tényleg ijesztő volt. Még sosem láttam Harryt ilyennek. Mondjuk nem is olyan rég óta ismerem, de akkor is. Tényleg szereti Lizt és ezt most nagyon is bebizonyította. Tökéletesen összeillenek.

-Sarah, menjünk!- ragadta meg a másik karomat Zayn. Talán a kelleténél kicsit erősebben.
-Áuu, te normális vagy?! - szabadítottam ki a karomat szorításából.
-Bocsi, én nem akartam...- mentegetőzött
-Haver, lépj le! - mennydörgött Niall. Na ez volt a mai este második sokkoló élménye.
-Állj arrébb Niall, Sarah az enyém!!! - ragadta meg újra a karomat.
-Hogy mi?!- azzal a lendülettel ököllel megütöttem. Sosem csináltam még ilyet. Jól esett, de nagyon fájt a karom.
-Sarah, jól vagy?! Beviszlek a kórházba , gyere!- a karjaiba vett Niall és a kijárat felé vitt.
-Ezzel még nincs vége!- mondta Zayn.
Niall megállt és visszafordult.
-Haver, te tényleg nem érted?! Sarah, kicsim, ne haragudj, de meg kell kérdeznem, kit választasz? Zaynt vagy engem? - néztem rá a karomban lévő lányra.
Még mindig ez a kérdés. Hogy tehetném még nyilvánvalóbbá?! Ép karommal átöleltem a szőke fiú nyakát és megcsókoltam.
Niall belemosolygott a csókba. Elhúzódtam, majd belenéztem a szemeibe. -love u!
-Ezzel lezárhatjuk a témát!- lépett ki a tömegből Lou.- Zayn, el kell fogadnod, hogy Niallt választotta.

***

A kanapén ültünk és beszélgettünk.
-Az este elég érdekesre sikeredett...nem gondolod? - néztem Harryre.
-Sajnálom baby, de nem tehettem mást...mikor megláttam, hogy hozzád ért, egyszerűen elborult az agyam...sosem éreztem még így egy lány iránt sem. Te más vagy, mint a többiek! Jobbá teszed az életemet! Szükségem van rád, mint a levegőre, nélküled egy senki vagyok!

'Truly, madly, deeply, I am
Foolishly, completely fallin’
And somehow, you caved all my walls in
So baby, say you’ll always keep me
Truly, madly, crazy, deeply in love with you
In love with you.'- csak ennyit válaszoltam. De ezt tiszta szívemből énekeltem. Közben végig az arcát fürkésztem, hogy lássam a reakcióját . 

Gödröcskéi előbukkantak. Mosolygott és mosolygott. Szeretem ezt a fiút és mindent amit csinál. Be kell látnom...szeretem. 

-love u. 

-Mivel csak egyedül vagyunk itthon, mit szólnál ha... -kezdte. 

-Ha? - kérdeztem kacéran. 

-Ha megnéznék egy filmet. 

Hát pont nem ezt vártam. Jóóóó, oké. Lehet, hogy hülye vagyok, de ha a barátom ilyen formában is  bebizonyítja, hogy szeret, nehogy már filmezni akarjon! 

-A felhők felett 3 méterrel? Biztos vagy ebben, hogy ezt szeretnéd nézni? - néztem rá felvont szemöldökkel. 

-Persze, miért? 

-Mert ez egy romantikus film, és háát...te pasi vagy, nem gondoltam, hogy szereted az ilyeneket. - de miután ezt kimondtam, kicsit zavarba jöttem. 

-Én téged szeretlek!- mondta és már el is indította a filmet. 

Odabújtam hozzá és csak néztük. A karjaiban biztonságban éreztem magam és ez jó. Megnyugtat.

' -Én hárommal boldogabb vagyok.

-Hárommal minél?
-A Felhők Fölött 3 Méterrel. '- aaahhhw, ez a rész. Annyira gyönyörű. Szorosabban bújtam Harryhez, mire ő leállította a filmet, rám nézett ' nem bírom tovább, most akarlak! ', felkapott és már rohant is az emeletre.-Harry, óvatosan! - nevettem. 

Amint felértünk a szobájába, becsukta az ajtót és finoman letett az ágyra. Én feljebb csúsztam, hogy közelebb jöhessen. 

Megcsókolt. Imádtam azt az érzés, különös melegség öntötte el a testemet. Beletúrtam göndör fürtjeibe, mire ő egy apró nyögést hallatott, majd a pólómért nyúlt. 

Megremegtem, hisz én még sosem...féltem, baromi ideges voltam. 

Sajnos ezt észre is vette. Rám nézett és azt mondta: ' Nyugi Baby, annyira szeretlek, hogy az már fáj!' 

Ebben a pillanatban minden félelmem elszállt. Közelebb húztam magamhoz, mellkasunk összeért. Éreztem szíve heves dobogását. 

-Szeretlek Harry....

***

-Minden rendben lesz Kicsim, beviszlek a kórházba és megröntgenezik a karod. - idegeskedett Niall. 

Miután finoman beültetett a kocsiba és bekötötte az övemet, azonnal tárcsázta a balesetit. 

' Igen, Niall Horan . Igen, az a Niall Horan!! Azonnal szerezze meg a legjobb dokit, a barátnőm karja megsérült! Igen...10 perc és ott vagyok!' 

Akaratlanul is, de elmosolyodtam. A barátnőjének nevezett
Csak vigyorogtam, úgy mint délelőtt. Niall aggodalmas pillantást vetett rám. - Sarah, jól vagy? Nagyon fáj a karod? 

- Semmi baj Niall, csak egy kis sérülés! Ne aggódj! - próbáltam megnyugtatni. Ép kezemmel megfogtam a szabad kezét, mire ő a szemembe nézett és mosolygott. 

-Egyszerűen csodás vagy Sarah! 

***

A röntgen után kiderült, hogy semmi bajom, de egy merevítő kötést kaptam a zúzódások miatt. Kértem Niallt, hogy vigyen haza, de ő semmiképp sem akart egyedül hagyni, ezért ma nálam alszik. 

Nem mintha bánnám...csakhát...nem is tudom. 

A karjában vitt fel a lakásunkig. 

-Niall, erre tényleg semmi szükség. A lábamnak nincs semmi baja, sőőőt, a karom sem tört el! - morgolódtam. 

-Tudom, de én attól még kiélvezhetem a helyzetet, nem? - kacsintott rám.
Bámulatos ügyességgel nyitotta ki az ajtót, miközben én még mindig a karjában voltam. Bekacsáztunk a hálószobámba, persze minek is villanyt kapcsolni?! , majd óvatosan az ágyra fektetett. Levette a cipőm és betakart. Egy puszit nyomott az arcomra, aztán leült az ágy melletti fotelbe. 

-Niall, nyugodtan ide feküdhetsz mellém...ha szeretnél. - ajánlottam fel. 

Bebújt mellém a takaró alá és átölelt. Ennyire közel talán még sosem voltunk egymáshoz. Éreztem , hogy izmai megfeszülnek. Megijedtem és azonnal hátra fordultam. 

-Mi a baj Niall? 

-Éhes vagyok...