Összes oldalmegjelenítés

2013. április 27., szombat

XV. Fejezet

-Hova megyünk Niall?
-Csak egy kicsit távolabb a többiektől. Szeretnék veled lenni...úgy, hogy nincsenek a közelünkben.
Jó pár méterrel arrébb megállt . Én nekidőltem egy sziklának és csak néztem. Lehajtotta a fejét, mély levegőt vett, majd kék szemeit rám vetette és:


'He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that?
When you walk by
I try to say it
But then I freeze
And never do it
My tongue gets tied
The words get trapped
I hear the beat of my heart getting louder
Whenever I'm near you
But I see you with him slow dancing
Tearing me apart
Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me
He looks at you
The way that I would
Does all the things, I know that I could
If only time, could just turn back
Cause I got three little words
That I've always been dying to tell you..'
A lábam remegett, levegőt is alig kaptam. Ez megtörténik? Niall Horan szerelmet vall nekem? 
Majd mikor befejezte, halkan, szinte suttogva hozzátette : ' I love you!' . Néztük egymást, elkalandoztam a kékségben, képtelen voltam megszólalni. Egy hang sem jött ki a torkomon. 
***
Niall szemszöge:
Ennek így kellett lennie. Már nem bírtam magamban tartani. Ez a lány nagyon fontos számomra és nem hagyhatom, hogy ez a versengés Zaynnel komollyá váljon, hisz ha nem engem választ , én abba belehalok. Jobban szeretem Saraht, mint a Nando's-t. Igen. Hihetetlen, de érzem a pillangókat a gyomromban. Azt hittem, hogy az csak egy csajos izé, de nem. Ő megmozgatott bennem olyant, amit más még sosem. 

Sarah szemszöge: 
Összeszedtem minden bátorságom és egy lépést tettem felé. Az arcunk szinte összeért. Éreztem, ahogy kifújja a levegőt. Zavarban volt, mint én. Nem szólt egy szót sem, csak az arcomat fürkészte.
-I love you too.- mondtam, mire ő elmosolyodott és közelebb hajolt. Szemét már becsukta, készen állt a csókra...ekkor megpofoztam. 
-Nem vagyok egy tárgy, hogy képzelted, hogy fogadsz Zaynnel?! MINDENT HALLOTTAM! - egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem akartam, hogy sírni lásson, ezért elszaladtam.
-Sarah, kérlek!- jött utánam. De én nem álltam meg, olyan gyorsan szaladtam, ahogy csak tudtam. -Saraaaaaaaaaaaah! - még hallottam a hangját, de csak a távolból. 
Visszarohantam az autóhoz, beültem és magamra zártam az ajtót. Zokogtam, hangosan, de itt nem láthat senki , ezért nem érdekelt. Azonban mozgolódást hallottam hátulról. Zayn emelte fel a fejét az ülésről. 
-Úúúristen, te meg mit keresel itt?! Megijesztettél!- rivalltam rá. 
-Aludtam, mint láthatod. De te felébresztettél!
-Oooh, bocsánat mr. Malik, hogy fel merészeltem ébreszteni!- próbáltam cinikusnak tűnni, de sírva nem igazán jött össze. 
-Mi a baj Sarah? Miért sírsz? - most már felült és rám nézett. 
-Ezt pont te kérdezed?! Hát milyen ember vagy te? Attól, hogy híres vagy, még nincs jogod tárgyként kezelni az embereket! Én is el tudom dönteni, hogy kit szeretek! Nem kell ahhoz fogadás kötni, hogy...ekkor ajkait az enyémre tapasztotta. Igazán szenvedélyesen csókolt. Egy pillanatra elfelejtettem minden problémámat, minden rosszat ami pár perce történt. Mindent. Csak a pillanatnak éltem. Kicsit kényelmetlen volt így, ezért átmásztam a hátsó ülésre. Zayn átkarolta a derekam és magához húzott. 
Hosszú percekig tartott a csók, mire egy kép villant be. Niall arca. Abban a pillanatban elhátráltam. 
-Ezt nem, nem szabad! Nem tehetem, te...- és ismét megcsókolt, de öleléséből kiszabadultam és kipattantam az autóból. Futottam, ismét. Vissza a partra a srácokhoz. Megpillantottam Niallt egyedül a parton. Arcát a tenyerébe tartotta és sírt. Tisztán hallottam, hogy mit motyogott. 
'-Mekkora egy barom vagyok! Elcsesztem! Pedig annyira, de annyira szeretem Sarah-t! Miért kell nekem mindent tönkretennem...?!' 
A szívem összeszorult. Ahogy ott ült ez a szőke fiú és zokogott...nem bírtam tovább, odarohantam és átöleltem hátulról. 
-I love you too !
Megfordult, szemei pirosak voltak a sírástól, arcát pedig könnyek áztatták. 
Azonban a csillogás nem szűnt meg eltűnni tekintetéből. 
-Sarah, én nagyon sa...-megcsókoltam. Nem bírtam tovább látni , ahogy miattam szenved. Magához húzott, én pedig a karjaiba omoltam. Beletúrtam hajába és csak öleltem. Nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy örökké tartson ez a pillanat.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése