XII. Fejezet

-Ne menj még! Aludj velem!
-Niall, nem lesz ez egy picit gyors? Még csak pár napja ismerjük egymást.- a szám ezt mondta, de belül az ellenkezőjét akartam. De mégsem adhatom oda magam csak azért, mert ő Niall Horan.
Csak azért, mert olyan szép kék szemei vannak, vagy mert annyira édes az ír akcentusa vagy mert a hangja valami  mesés...NEM! NEM szabad!. - hűtöttem le magam.
-Nem gondoltam semmi másra, csak szeretnék melletted ébredni. Szeretnélek megcsókolni mikor felébredek. Szeretném érezni az illatod...

***

-Na gyerünk srácok, ideje hazamenni!
-Nyugi már Liam, buli van! - nyomott a kezembe egy üres üveg sört.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó! -lökdösött Zayn.
-Azért mert neked nincs csajod és lazulni sem tudsz, nem kellene más örömét is elrontanod!- lökött meg újra, de most erősebben.
-Állj le Zayn, részeg vagy!
-Állíts le , ha annyira nagyfiú vagy!
-Nem akarlak bántani! Menjünk! - próbáltam hatni rá, de ilyenkor lehetetlen.

Ez kicsit váratlanul ért. Felpattantam a földről és totál elborult az agyam. Ritkán vetemedek erőszakra, csak vészhelyzetben, de ez már több annál.
Hosszú percekig ütöttük egymást. Zaynnek eltört a csuklója, nekem pedig felszakadt a szemöldököm.
-Bro, állj már le! - ugrott oda Lou, hogy szétválasszon minket. - Mi ütött belétek?!



***
folytatás következik...