II. Fejezet

Egyértelmű, hogy Sarah-t hívtam el erre az útra. Tökéletes lesz a nyarunk.  Csak mi ketten Londonban. LONDONBAN. Istenem, annyira jó kimondani ezt. Mióta az eszünket tudjuk, azóta álmodozunk arról, hogy egyszer kiköltözhetünk. És most valóra válhat az álmunk.


***
-Oké, én kész vagyok. De egy kis segítség elkélne. Ülj rá a bőröndömre, mert nem tudom lecsukni!- nagyon szenvedtünk.
-Ez így nem lesz jó. Apuuuuuuuuuuu!
-Mi a baj Elizabeth? - nézett rám értetlenkedve.
-Apu, légyszi ülj már rá a bőröndökre , mert a mi súlyunk nem elég.

Vicces látvány volt. De végül sikerült, lezártuk. Bőröndök, táskák egy kupacban. Útra készen állunk! Irány London!

 ***

Heathrow-i repülőtér Hellooo :)

Végre megérkeztünk. A repülőút hosszú és fárasztó volt. De megérte. Itt vagyunk. 

-Fogjunk egy taxit és nézzük meg a lakásunk. -javasoltam. 

Fél órával később már egy gyönyörű épület előtt álltunk. Hatalmas ablakok, óriási kapu. Tökéletes. Kifizettük a fuvart és már rohantunk is be. Belülről még csodásabb volt. Élénk színek, hatalmas tér, ez pont  a mi ízlésünk. Szobáról-szobára rohangáltunk, nem győztünk betelni a látvánnyal. Egyszerűen tökéletes volt minden.
Beléptem egy csodálatosan szép szobába. Hatalmas volt. És a színe... 

 Sosem szerettem a lányos szobákat, de ez valami fantasztikus.
-STOP, ez az enyém!- kiáltottam Sarahnak .
 ***

-Éhes vagyok, menjünk vásárolni.- mondta Sarah.
-Oké, de előbb át kellene öltöznünk. - még jó, hogy két fürdőszoba van.

10 perc múlva elkészültünk. Egyszerre léptünk ki a fürdőből, és amint megláttuk a másikat, elmosolyodtunk.

  Sarah ruhája.

Liz ruhája.










Oké, most pedig jöhet a váráslás. Kiléptünk az utcára és csak mentünk előre. Nem tudtuk, hogy merre, csak mentünk. Minden lépéssel boldogabbak lettünk. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg itt vagyunk.
-Versenyezzünk!- invitáltam barátnőmet és már szaladtam is.
-Héééé, ez nem éri!- kiáltott utánam, de én már jóóóócskán előrébb voltam.
Csak szaladtam és szaladtam, mikor...áuuu.- ekkor már a földön voltam. - Nem tudsz vigyázni?! -morogtam, aztán felnéztem és egy zöld szempárral találtam szemben magam. A legtökéletesebb zöld szempár volt....